Sok cifra országban
több vár csipkés tornyát láttam,
erkélyükről nézve
mindig hazavágytam.
Nem bűvölt el engem soha
kinti gazdagságok sora.
Az otthoni torony
képe elém szaladt,
hallottam rajta éjjel
suhogni a madarat.
Alatta szelíden hömpölygött
a locsogó Séd patak.
A vén Uhu-madár
emlékeim ébreszti,
hangja fülem sebzi,
rikoltozva zengi,
gyere haza, Vendi.
Nem szabad feledni,
emléked visszajár,
várnak a löszbabák,
siess haza, Vendi.
Búg a vadgalamb is,
ki fészkére száll,
magas fa tetején
hű párjára vár,
elragadta a halálmadár.
Végleg elhagyta az esély,
megölték szegénykét,
oda a reménység.
Felborul a rend,
ha nem vagy itthon,
mindent elfedhet
az önmarcangoló,
káoszba torkolló,
kétségbeesett csend.
S az ősi honszereteted.
Megjegyzés: 2019. szeptember 25.