Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Honvágy

, 143 olvasás, nagyvendel , 2 hozzászólás

Gondolat

Sok cifra országban
több vár csipkés tornyát láttam,
erkélyükről nézve
mindig hazavágytam.
Nem bűvölt el engem soha
kinti gazdagságok sora.
Az otthoni torony
képe elém szaladt,
hallottam rajta éjjel
suhogni a madarat.
Alatta szelíden hömpölygött
a locsogó Séd patak.
A vén Uhu-madár
emlékeim ébreszti,
hangja fülem sebzi,
rikoltozva zengi,
gyere haza, Vendi.
Nem szabad feledni,
emléked visszajár,
várnak a löszbabák,
siess haza, Vendi.
Búg a vadgalamb is,
ki fészkére száll,
magas fa tetején
hű párjára vár,
elragadta a halálmadár.
Végleg elhagyta az esély,
megölték szegénykét,
oda a reménység.
Felborul a rend,
ha nem vagy itthon,
mindent elfedhet
az önmarcangoló,
káoszba torkolló,
kétségbeesett csend.
S az ősi honszereteted.



Megjegyzés: 2019. szeptember 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 82

Page generated in 0.069 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz