szúette fonálon csüngő hívő
nem tudja meg, hogy kitől,
de unott-sápatagon
kiégett táptalajon
mókás még az idill
ködébe vesző nihil
véredénybe préselt élettér
egy téboly rágta életér
cserébe nem oly nagy ár,
tán még egy másodperc vár,
s hogy ne legyél többé túsz
ott van az exit: ússz!