A reggel bont most fátylat,
rozsdaszínű fodros takarót,
látod a homályban veszni a tájat,
a vörösben izzó Földgolyót.
Szemcsés hamva a ködnek
a légben barázdát szitál,
karcos mérge a fenyveseknek
az égből hulló kannibál.
Eső cseppjein nem látni át,
sűrű, karmazsin harmatán,
idegen szelek sodorták nyomát,
a bolygónk ékes karzatán.
Hol tegnap a mező színkavalkád,
mostanra egyhangú, s komor
kabátot ölt az elmosott világ,
a föld alá szivárog minden bokor.