Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Cseppnyi óriások - Előszó

, 79 olvasás, Ravain , 17 hozzászólás

Ezerszín

Köszöntelek a történetben,
Hidd el bátran, jó helyen jársz.
Titok fátyla aprót lebben...
Hogyha maradsz, részévé válsz.

Tán ráismersz majd önmagadra
Az egyik szereplőben,
Bár sosem voltál apró hangya,
Sem fénysugár az éjben.

De ki is vagy Te valójában?
Én nem várok rá választ.
Ha eltévednék a nagyvilágban,
Nyújtaná majd támaszt?

Rólunk szól majd minden mondat,
S ha szívedhez utat nyernek,
Talán nem csak üres szózat,
A valóságban életre kelnek.

Szavam nyomán Közöny ébred?
Mit sem ér a varázspálca.
Felesleges tovább lépned,
Ne tarts velem Bogáriába.

Ám. ha egy érzés, akár csak sóhaj,
Lelked udvarán életre kelt,
Többé már nem csak didergő óhaj,
Együtt a perc nem hiába telt.

Ha még itt vagy, indulhatnánk még ma.
Nyomás végre Bogáriába!
A józan ész majd utunk állja néha,
De együtt legyőzzük játszva.

Bogária emberi mértékkel mérve
Országnak nem nevezhető,
Ha lábad mindössze négyet lépne,
Ennyivel már átszelhető.

Ebből sejted, gondolom,
Még törpék és manók sem lakják.
Hé, ne faggass, elárulom.
Csak apró lények, mint a hangyák.

Apró lakói apró országnak
Az emberekhez hasonlóan éltek,
Sírtak, nevettek, féltek, nótáztak,
És voltak, kik naphosszat henyéltek.

Meglehet, legyintesz csak jókorát.
„Ilyen mesét olvastál már százat! ”
Na és, ha utazunk a valóságon át?
Miért is? A válasz erre még várhat.

Óriásit téved, bárki gondolja,
Hogy a kis országot semmi sem védte.
Bár kitalálni nem nagy agytorna,
Sűrűn font fűkerítés ölelte körbe,

Ahol árgus szemmel, vagy álmosan,
Őrök tették dolgukat naphosszat.
Tudták mindannyian azt pontosan,
Kerítésen túl idegen nem juthat.

Időnként újoncőr érkezik…
Kéreg kürtöt nyomtak a kezébe.
„Kétfajta riasztás létezik! ”
Plántálták jól bele a fejébe.

„Bogarat jelez, ha egyszer fújod,
De ha kétszer, más lényeket.
Remélem, hogy ezt máris vágod,
Mert elmondtam a lényeget. ”

Jó sűrűn Bogária földjébe
Apró bunkerek lettek ásva,
Gondolva hatalmas lényekre,
Kerítés nekik ellent nem állna.

Ha a kürtszó kétszer hangzott fel,
Tudta jól a bogár, hogy mi a dolga.
„Egy bunkerhez iszkiri, szaladj el,
És az óriás nem tipor a porba. ”

Ahogy halad előre a történet,
Bogáriát megismered egyre jobban,
Sohase kérj róla fényképet,
De meglehet ott bújik álmaidban.

Méretük mindössze cseppnyi,
De bizony óriás a lelkük.
Egy nap boldogságra lelni,
Nem lehet ennél jobb tervük.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Kasperl
 · Sutyi


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz