Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holdfény nyüszít bele

, 102 olvasás, northman , 7 hozzászólás

Magány

Viszed magaddal
ezt az ócska nyarat
őszt raksz le az ajtók elé
hűs esőket locsolsz a szürkére
köddel takarod a vadont
belül és kívül.

Rothadó gyümölcsök
tépett vitorlák
és ócska kikötők
között sétálsz
a fejedben lombhullató
részegség hullámzik
a szívedben valami
láblógató szerelem
rugdalja az ajtót.

Kitöltetlen és kihűlt
kávék néznek rád
vissza keserűen
hűtőgép kattogás
érc hűvös esők
az ablakon.

Az apró a markodból
a csatornába hullik
valahol alattad
patkányok szaladnak szét
hegyeket taposó holdfény
nyüszít bele talán
egy csütörtök éjszakába.

Később lépcsőházi
lidércek rugdalják
valahol feletted a liftajtót
még a kedvtelen kedv
is vidámabban köp ki az ablakon
444-444 Herkules taxit hív
az utolsó bár előtt ül a lépcsőn
bitumen tenyerek törik a szívet
de durván...



2019. augusztus 30.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 2
Kereső robot: 7
Összes: 17
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0534 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz