Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Engedj, kérlek!

, 48 olvasás, lorina , 4 hozzászólás

Szerelem

Nem lehet!
Miért akarom mégis csókolni a szád?
El kéne futni, el innen, messzire. Szivárvány végét keresve hullani a semmibe.
Mégis maradok. Testem megfeszül égő pillantásod súlya alatt,
kezem végigsimítom arcodon, tétován megállok ajkadon.
Közelebb húzlak…
Szemem még keresi a tiédet.
Lassan elfogy a távolság, ujjaimban érzem borostád illatát,
ajkad már csókol, lágyan és szelíden,
egyre mohóbban veszem birtokba a tiédet.
Hátadon stigmákat karistolt ujjam lassanként megpihen.
A tiéd még perzsel, folytasd még kedvesem!

Szabadulnék?!
Küzdök ellene, de bódultan táncol; sűrű ágaival magához láncol,
magasba kap, elérem a hegytetőt. Félek! Nem kapok levegőt!
Vágyom a lelkedet, forró, tüzes testedet.
Nem enged, megfojt,
a húsomba mar…
Engedj, kérlek!
Vérzek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: lorina
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 19

Page generated in 0.0384 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz