Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vörös pillangók

, 70 olvasás, Bánfai Zsolt , 5 hozzászólás

Álom

Nyitva ajtó, ablak.
Néha már a szemem is.
Nyitom, feszítem, összezárom,
mint vadászó héja tollait,
a zuhanás utáni éles csendben.

Bokámon feldagad a délelőtt.
Éjjel a kertben egy alvó gránát
titokban almafává nőtt.

Az asztalon újságpapír,
szemüvegkeretben olvasó legyek
-jól képzettek és alattomosak –,
akár a zöldlámpás törpeszellemek.

Tornácom felett szürke csend.
Hamuban sült pogácsa ma a Nap,
alatta mozdulatlanná gyűrt fellegek.

A kerti fák mindig pontosak –
éppen úgy éberen alszanak,
mint testem, túlérett éjszakákon.
Ilyenkor bölcsőmre hajolnak az egek.

A szemeimre már mindig vigyázok –
szökött mosolyra vágott ablakok,
homlokzatra lőtt érzékeny sebek.

Mikor kulcsra zárom az arcom,
azt álmodom, hogy ereimben kinyílnak,
és felszállnak a vörös pillangószelepek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 18

Page generated in 0.0425 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz