Rakja lábát az utolsó színes nap,
bús sötét készül a nehéz föld alatt,
mely magát végtelen időkig tartja,
s teljesül az ember tragédiája.
A súlyos föld alatt ember maradok,
az Úr Jézustól új életet kapok.
Nem sajnálom magam, ameddig élek,
Testem a földben, él bennem a lélek.
Ekképpen nyugtatgatom magamat,
az Idő teltével mind több a bánat.
Jó hosszú ezidáig az életem,
pihenjen a test, és a lélek bennem!