Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Élő álmok

, 166 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Szerelem

Az asszonykám még szendereg,
lángban ég az arca,
csupa tűz az egész asszony,
lobog tüzes lángja.

Nyár eleje, nagy a meleg,
málnát szed a kertben,
kis tálkában összegyűjti,
s habot kavar nekem.

Mosolyog, a hangja trilláz,
megfürdik a fényben,
elmerülök mélyen benne,
ha a szemét nézem.

Az álmait féltve őrzöm,
hogy az nyugodt legyen,
lábujjakon jövök, megyek,
nehogy felébredjen!

Mosolyát és szíve hangját
magamban hordozom,
olyan vele az életem,
akárcsak egy álom!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 157
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 180
Jelenlévők:
 · legna


Page generated in 0.1183 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz