kék szeme bájkenet ó kicsi lányka oly édes a csókod
várj ne emésszen a leszboszi vágyfa hiába ma értem
kösd föl az ágas öles figurát hogy e nász tegye végre
légy te az élvezet éjölelője a véred eléget
férfinak érzem amíg te a nőnek igézed a kéjed
Rózsák és romok
várfala már az enyészet ölén pihené ki az égben
pártos ebeknek a rózsa jelére pirosra fehérre
gyászos idők idején buta sors elemészteni hagyta
Yorkok elébb-e vagy éppen a másik uralta a házat
lám a virágok is ily szomorú mesetára e várfok