Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pillanatkép odaátról

, 66 olvasás, Bánfai Zsolt , 5 hozzászólás

Pillanatkép

Lélegző kripta az ajtóban.
Kisiklott halálos ítélet.

Asztrális képeket vetít és
filmmé sűrít mindent egy ígéret.

Odaát hűvös a tér, tágas egy csarnok.
Lázas szempár mögött maroknyi megnyugvás.

A hullámokhoz éles kövek verődnek –
mindent ellep az elragadtatás.

A partokon lassan, égi alázatban
a napfény sétál. És felnőnek a fák.

Belépek rajtad. Világvégi csend.
A percek úgy lógnak az ágon, mint áttetsző harangok –
zátonyra futott medúzák.

Egem tétova csillagok otthona.
Szürke kristályok között a parton arcom világít.

A jelenlét fényes gömb.
Távolban végleg bevont vitorlák magánya.

Tüdőmben a levegő kék és párás itt.
Nikotin-szín felhők alatt rózsaszínű fák.

Félek az ébredéstől.
Hogy utolér. És vállamra ül a józanság.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 31
Jelenlévők:
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0701 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz