Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Homokóra

, 56 olvasás, hegeanna , 7 hozzászólás

Remény



Nem is tudom, mi a bajom.
Talán, hogy kinyilvánítom bánatom.
Hogy túl sokat törődök mindenkivel,
de hol marad a szív, mely sosem hagy el?

Itt van egészen közel...
Bár a túl sok gondolkozás másra figyel.
Gondoskodás róluk, ostorozás rossz ízzel.

Annyira jó lenne, ha végre elengedném,
a rossz érzést amely jónak álcázva folyton figyel.
Figyel a sötétben, a burokban, és a hétköznapi titokban.

Egyfolytában rohan, és meg nem áll.
Egymás után veszi, de észre nem:
Hogy élete, mint egy homokóra két perc.. annyi sem

(most itt vagyok
lenyugszom, és békét fogok.
Szikla pillangót
Mely gyönyörű, de éppen annyira nehéz.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: hegeanna
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 23

Page generated in 0.038 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz