Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Homokóra

2019-06-15 20:44:08, 244 olvasás, hegeanna , 7 hozzászólás

vers, versek, remény, reménysugár, reménység,

Nem is tudom, mi a bajom.
Talán, hogy kinyilvánítom bánatom.
Hogy túl sokat törődök mindenkivel,
de hol marad a szív, mely sosem hagy el?

Itt van egészen közel...
Bár a túl sok gondolkozás másra figyel.
Gondoskodás róluk, ostorozás rossz ízzel.

Annyira jó lenne, ha végre elengedném,
a rossz érzést amely jónak álcázva folyton figyel.
Figyel a sötétben, a burokban, és a hétköznapi titokban.

Egyfolytában rohan, és meg nem áll.
Egymás után veszi, de észre nem:
Hogy élete, mint egy homokóra két perc.. annyi sem

(most itt vagyok
lenyugszom, és békét fogok.
Szikla pillangót
Mely gyönyörű, de éppen annyira nehéz.)

Kinyomtatom