Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A múlt ifjúsága

, 24 olvasás, Magyar Anita , 1 hozzászólás

Elmélkedés



Néhány éve engem
karolt az ifjúság,
most én
karolom az ifjúságot.
Könnyben merengnek
a csínytevések és pimaszságok,
háttér már az ifjúság,
tablóképen halgatag.
Elmosódott nevek úsznak
betűk tengerébe,
foszlányok hagytak nyomot,
diáktársaim kézírása
a pad alatt lapul,
emlékek fejbe vésbe,
nincs olyan éles kés
mely kivájja azt.
Ifjúság!
Elmúló, drága, szép ifjúság,
láncszemeid elhullajtott
fiatal napok gyöngysora,
gyémánt kapcsa
a relikvia zárja,
mely az utókornak
új reménnyel kitárja.
Tarisznya húzza a vállam,
megtömve 40 évnyi
igazsággal, boldogsággal,
vékony ködfátyla lebeg
az elrohanó fiatalsággal.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 23

Page generated in 0.0441 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz