Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: Világok találkozása

, 562 olvasás, Ravain , 2 hozzászólás

Fantasy



2019 06. 10. 14 óra 10 perc, New York, 121. utca

„Emberek. ” pillantott körbe elbiggyesztve ajkát Angra. „Ruhába rejtik el testüket, mint az Alkroniak, pedig kinézetre ők is hasonlóak hozzám. ”
Gondterhelt arcú földi lények siettek el mellette a járdán, de tudomást sem vettek róla annál az „egyszerű oknál fogva”, hogy láthatatlan számukra. Pedig ellenkező esetben hatalmas feltűnést keltene, de nem azért, mert más bolygóról származott, hiszen a megjelenése teljesen emberi volt. Az, hogy bájos arcú, nyílt tekintetű, csinos, hosszú fekete hajú fiatal nő, még nem emelte volna ki a tömegből, de úgy állt ott, ahogy megszületett, ruha nem fedte testét.
Sokáig fogalma sem volt arról, hogy képes láthatatlanná válni, sem más különleges képességéről, hiszen Alkron kormányzójának házában élt születése óta lényegében fogolyként. Néha napokig nem láthatta édesanyját, csak a Géniusz nevű gépi programmal tudott kommunikálni. A géppel, melynek köszönhette, hogy megszökve a bolygóról apja nyomába eredhetett. A géppel, mely az önállóan kommunikáló computerek közül is kiemelkedett, mivel gyártója tudta nélkül folyamatosan fejlesztette magát. A géppel, mely egyetlen barátja volt a világegyetemben.
Angra más ütemben fejlődött, mint a humanoidok, hiszen négy hónapos korára elérte jelenlegi megjelenési formáját, de annak már több, mint háromszáz éve. Édesanyjától szervezetének regenerálódását is örökölte, így, amennyiben nem szenved komoly fizikai sérülést, valamint vízhez és ételhez jut, élhet az idők végezetéig. Ezzel tisztában volt, de jó pár olyan dologgal nem, amik a létezéséhez kapcsolódtak. Máig pontosan emlékszik édesanyja szavaira, a hazug szavakra, melyek meggátolták létének kiteljesedését. „Sajnos kicsim olyan betegséged van, amely szabad térben válik aktívvá, és percek alatt véget vetne életednek. ” Igen, hazug szavak voltak ezek tőle, de kényszer hatására, így nem táplált haragot iránta. A szereteten túl, már csak fájdalommal gondolhatott rá, mert két és fél hónapja szörnyű esemény törte meg egyhangú napjait.
- Nagyon sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm. - kezdte zavartan mondandóját a kormányzó egyik női alkalmazottja. - Édesanyádnak ma reggel, több tőrdöféssel kiontotta valaki az életét.
Percekkel később, mikor amennyire lehetséges ilyen esetben, Angra már kezdett magához térni a megrázó hír okozta sokkból, a nő átnyújtott számára egy levelet.
- Még évekkel ezelőtt bízott meg édesanyád, hogy adjam át ezt, ha eltávozna az élők sorából.
Az azóta eltelt két és fél hónap alatt, oly sokszor elolvasta már, hogy szinte kívülről tudta a tartalmát.

Gyermekem

Mikor olvasod ezeket a sorokat, az Alkroniak felfogása szerint már nem leszek az élők sorában, bár van egy elméletük, mely szerint a lélek, másik dimenzióban tovább létezhet. A fajuk talán tényleg így éli túl a test halálát, de én érzem, valamely módon tovább élhetek ebben a dimenzióban is. Így hát nem veszítettél el, hidd el bátran, találkozhatunk még.
Több dologban nem mondtam el az igazságot számodra, hogy ne fájdítsam a szíved, de most eljött az ideje, hogy lerántsam a leplet ezekről.
Kezdem a leglényegesebbel, hogy nincs semmiféle különleges betegségünk, mely szabad térben pár perc alatt végezne velünk. Sőt, épp az ellenkezője az igaz. Lényem, és anyai megérzésem azt súgja, a te lényed is, csak kint a szabadban teljesedhet ki igazán. A bolygón, ahol éltem, míg nem jelentek meg a Hódítók, máig sem értem miképp volt lehetséges, de testem minden atomja összekapcsolódott, együtt létezett a bolygó természetvilágával. Néha, nagy ritkán, minden különösebb ok nélkül rossz kedvem támadt, s ilyenkor elborult az ég, erőre kapott a szél, és vad vihar rontott a bolygóra. Felnyögtek a fák, a bokrok, s az állatok szűkölve próbáltak menedéket találni. Amint elmúlt a sötét hangulatom, újra lágy meleget árasztó napfény ölelte át a bolygót, mintha csak mosolyom, békességem, létszükséglete lett volna annak a világnak.
Alkronon zárt térben ugyanolyan átlagos testi tulajdonságaim voltak, mint az ittenieknek, de szabad térben a bolygómon láthatatlanná változva a levegőbe emelkedtem, és suhantam, mint a szél, vagy pedig… De nem, a többi különleges képességet majd inkább te magad tapasztald meg, s remélem hamarosan átélheted mindazt, amiket én.
Amíg a Hódítók nem jelentek meg a bolygón, azt hittem nem létezik több ilyen furcsa testfelépítésű lény a világon, mint én. Ám aztán rá kellett döbbennem, hogy sajnos nagyon is léteznek, de csak kívülről nézve hasonlóak hozzám, míg lelkük nagy részét felfalta már a sötétség.
Szüleimet nem ismertem. Amikor tudatomra ébredtem, pontosan ugyanígy néztem ki, mint most, amikor írom ezeket a sorokat. Érzem, hogy létezésem titkára, vagyis mióta megszülettél, létezésünk titkára, szülőbolygómon jó eséllyel rálelhetnék, de most már ennek kiderítése rád vár. Így hát azt javaslom, Géniusszal szövetkezve szökj meg Alkronból. Géniusz biztosra vehető, hogy a mi oldalunkon áll, valamiféle furcsa, megmagyarázhatatlan kötődést érzek iránta, és bizonyára te is így vagy ezzel. Ettől függetlenül úgy sejtem, hogy vannak nagy jelentőséggel bíró titkai, közel sem avatott be abba minket, hogy valójában mire képes. Több, talán sokkal több „ő”, mint egy programokkal vezérelt gondolkodó gép. Épp ezért nem mondom, hogy bízz meg benne feltétel nélkül, de más szövetségesed nem lesz.
Ha megszöktél, az első utad a Föld bolygóra vezessen, hogy találkozhass apáddal. Természetesen majd Géniusz navigálja az űrhajót, amin menekülsz. Nem tudom megmagyarázni, háromszáz év távlatából miért vagyok biztos benne, hogy még ott él azon a bolygón. Valamint arra sem tudok magyarázatot, mért érzem feltétlen szükségét, hogy minél hamarabb találkozzatok. Roppant furcsa ez az egész. Mintha belém lenne kódolva egyfajta üzenetként, hogy beszélned kell vele.
Létezik egy riasztó, sötét énem, mint ahogy neked is bizonyára. Ezen részem a tomboló vad vihar erejét birtokolja, de mikor vihar szántott végig a bolygón, csak magányt és félelmet éreztem. Az ereje akkor járt át, mikor a Hódítók megpróbáltak magukkal cipelni. Még számomra is félelmetes erő ez, amit nem tudtam kontrollálni, irányítani. Azt kívánom, hogy ne ismerd meg soha, de, ha mégis, próbáld valahogy megzabolázni. Nekem sajnos nem sikerült, bár mindössze kétszer ragadott magával.
A végére hagytam, amely remény töltheti el szívedet azt illetően, hogy látjuk e még egymást. Amennyiben megfejted létezésünk titkát, úgy érzem találkozhatunk még jelenlegi létformánkban. Igaz, ez csak megérzés, egy reménysugár, de jó eséllyel valósággá válhat. Persze gondolhatod, hogy leírt szavaim mögött kevés a valós tartalom, de majd mikor megismered valódi önmagad, rájössz, hogy nem csak ámítás mindez.

Édesanyás, aki mindörökre szeret téged

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Sci-fi
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: marisom

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 24
Jelenlévők:
 · léna


Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz