Egyszer egy vándor eltévedt az erdőben. Három napja bolyongott, amikor megint ugyanarra a tisztásra ért, ami mellett már hatszor elhaladt. Megfáradva leült egy fatönkre, hogy szemügyre vegye élelmiszerkészletét. Még két adag finom Borneói csirkemell volt a csomagban vargányamártással. Miközben elrévedő tekintettel bámult a semmibe, és azon merengett, hogy hogyan juthatna ki az erdőből, egyszer csak egy ember tűnt elő ugyanabból a semmiből.
– Én vagyok a Jót Evő manó, könnyítek én a terheden – szólt a kis ember.
A vándor nagyon megörült, és kérlelte a Jót Evőt, hogy segítsen neki kijutni az erdőből.
– Előbb együnk, majd aztán kiment Elek! – válaszolta türelmetlenül a manó.
Így neki is láttak a Borneói csirkemellnek, és amikor mind megették a Jót Evő felállt és köszönésre emelte kalapját.
– Hát nem úgy volt, hogy segítesz kijutni az erdőből? – kérdezte megrökönyödve a vándor.
– Én csak azt mondtam, hogy megszabadítalak a terhedtől, és Elek majd kiment innen – válaszolt a manó, és ahogy a mondat végére ért, pont méretűvé zsugorodott és eltűnt. A vándor csalódottan tovább kereste a kiutat, de egyszer csak rosszul lett, és meghalt. Mielőtt kilehelte a lelkét rájött, hogy a Jót Evő manó neve nem „Jótevő” és, hogy a Jót Evő nem kért a három napos vargányamártásból. Ha nem lett volna ennyire élelmes, lehet még ma is az erdőben bolyongana.
Jaj, kihagytam egy részt a történetből: mielőtt a vándor holtestét megtalálták volna a vadállatok, megjelent Elek, kivitte a tetemet az erdőből és eltemette.
Megjegyzés: 2019.
Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13 
Összes: 19
Jelenlévők:
