Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyforma

, 94 olvasás, EadonB , 1 hozzászólás

Szerelem



Sötét kút a lelkem,
feneketlen mélység.
Szörnyeteg a szívem,
eszem csupa kétség.

Forgatag kavart fel,
vad és ész nélküli,
Te belépsz, eltűnik
minden, mi valódi.

Vágyálom vagy csupán,
egy hamis káprázat.
Üvegből konstruált
mézédes bűnbánat.

Várom azt a minutom,
mindig várakozom,
de nem jön nyugalom,
marad hát a halálom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: EadonB
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 85
Jelenlévők:
 · Öreg
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0845 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz