Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Majd egyszer

, 61 olvasás, Divima , 12 hozzászólás

Elmélkedés

Sírva vigad kacér mosolyom,
penészes alomban térdig jár
egy január végi alkonyon,
nem csilingel a kristálycsillár.
Szürkeségbe eszi magát
a mogorva tél lehelete,
nyálazza a lét ablakát,
jégvirággal rajzolja tele.
Buta álmokkal gyötör az éj,
menekülni vágynék a pehelyből,
csillagánizs és fahéj
csordul utánam egy kehelyből.
Krétarajz vagyok a létezés falán,
lassan tompulnak a vonalak,
amikor megcsókol a halál,
karjai összeroppantanak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 6
Kereső robot: 10
Összes: 29
Jelenlévők:
 · aron
 · galamboki
 · GoldDrag
 · gszabo
 · Öreg
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0421 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz