Navigáció


RSS: összes ·




Dalszöveg: Az úton majd

, 58 olvasás, Adelheidis , 2 hozzászólás

Szerelem

Néha látlak még,
ha álmomban az ég
vörös és narancs, mint aznap volt.
A szemed szép, mint rég,
A szívemben a jég
elolvad, ha csókolhatlak.

Ajkad köd és fény,
egy halvány emlékkép,
egy felhő, amiben megbújtál.
A szívem szakadt szét,
és egyik felét
magaddal vitted, hogy elkísérjen

Az úton majd,
ahová nem vittél,
ahol már nincsen hely
a lelkemnek, amit itt hagytál.
Lesz még nap,
amikor láthatlak,
amikor eljössz értem,
és újra élek, mert veled haltam én.

Egy percet adj, te Ég!
Hadd fogjam kezét!
Egy pillanat, míg elbúcsúzom!
Egy perc a mindenség,
egy csókot engedj még,
egy pillantást, hogy elkísérjen

Az úton majd,
ahová nem vittél,
ahol már nincsen hely
a lelkemnek, amit itt hagytál.
Lesz még nap,
amikor láthatlak,
amikor eljössz értem,
és újra élek, mert veled haltam én.

Az éjjelek oly üresek nélküled.
Az ágyam sötét és nagyon hideg!
És könnyekben halk búcsú remeg...
Vár rád

Az úton majd,
ahová nem vittél,
ahol már nincsen hely
a lelkemnek, amit itt hagytál.
Lesz még nap,
amikor láthatlak,
amikor eljössz értem,
és újra élek, mert veled haltam én.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Dalszöveg
· Írta: Adelheidis
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 27
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz