Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Pincéim

, 25 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ezerszín




NAGY VENDEL

AZÉRT HALT MEG


SÍRFELIRAT

A TANYA FALÁRA ÍRVA.....

azért halt meg
a nagy vendi,
Búcsúztatván
Az Óévet,
Vizet adtak
inni neki,
A bor hazájában,
Saját tanyájában.
ha bort adtak
volna neki,
Nem is ilyen
Duna vizet,
Mibe hal és
Béka vizelt,
ma is élne
a nagy vendi.
Bort hoz elő,
Pince mélyről,
Nem is vizet,
Az a vendég,
Aki fizet.
Ki nem fizet,
Igyék vizet,
Hajnalán egy
SZÉP ÚJÉVNEK.
Házi gazda
Nem sajnálja
A Kadárkát,
Isten tartsa
Jó szokását.
Éljen soká
A barátság.


SZEXÁRD 2018 ÚJÉV HAJNALÁN

......

Hatvanöt éve Szekszárdon élek, itt a Duna mentén, a Dunántúli dombok, és az Alföld határán, s nem is szándékozom innen elköltözni sohasem.
Jobbról a Sió vize hordja a Balaton feleslegét, szemben a dombokkal a gemenci erdőt találhatod, és jobbra pedig a Sárköz terül el.
Mindezt megkoronázza a Duna sokat látott hatalmas folyama.
Azt ne feledjük, hogy a szekszárdi dombság adottságait kihasználva kialakult a szekszárdi borvidék, és kifaragták, megépítették a sokszáz pincét az évezredek során. Mondják, hogy akinek szekszárdi viszonylatban nincs szőlője, és pincéje, nem is idevalósi ember.
Eleink kaszapengével simították a löszpincék homorú falait, és csak később rakták téglából a pincéket, melyek néha egymás tetejére is épültek, néha tudatosan odarakva, de legtöbbször a véletlenek folytán fordultak elő ilyen csodás építmények.
Néha a záporoktól beszakadt pincékben vették észre, hogy fölötte is, és alatta is van még egy bortároló.

Tehát én ilyen miliőbe születtem, és nem csoda, ha magam is saját pincére vágytam világ életemben.
Meg is adatott ez nekem, és nem panaszkodhatok, összeszámolva volt legalább öt saját, de családon belül még több pincém is, de egyébként pedig sokaknál segédkeztem építéseik során.
Kiástuk a pincelukat, és a föld sem vész kárba, hiszen a falazás után a pince tetejére kúpoztuk a földet, és máris megvolt a természetes szigetelés, és ez adta a pince állandó hőmérsékletét.
Ismerek hatalmas dézsmapincéket, amiben még a középkor idején hordták össze adóként a borokat a földesuraknak. Még ma is működnek, csodájára járva.

Anyám mesélte, hogy ahol cselédkedett, Bonyhádon, egy krumplikereskedőnél volt szakácsnő, olyan nagy pince volt, hogy lovaskocsival vitték be a burgonyát, és a másik végén jöttek ki a lovakkal. A sokféle burgonyát különböző pinceleágazásokba rakták, hogy ne keveredjenek.

Valamikor, házat nem építettek pince nélkül, mivel azt ételek tárolására is használták, és ott hűtötték az ételt napokig, mivel még fagyasztó szekrény nem létezett.
Jártam olyan tanyában is, ahol még kút is volt a pincében, annak volt ám hideg a vize, és félelmetes volt még belenézni is.
Hosszú életem során eljutottam különleges helyekre is, mint például az Aponyi család pincészetébe, és láthattam a sok méter magas falakat, a föld alatt, ahová autók is bejártak, és több ember magasságú hordókban, melyekbe bementek takarítani a borászok, kiszámíthatatlan mennyiségű borok találhatóak mind a mai napig. A pince három ágú, és A betűt formáz, még azt a betű összekötését is megépítették, és abban lehetett átmenni a másik ágába.
A méretekről csupán annyit, hogy akkora maga az építmény, hogy olyan sok tégla van benne, hogy téglagyárat építettek csupán ennek az intézménynek felépítésére az Aponyi grófok.

Természetesen ilyen nagy pincékhez megfelelő nagyságú szőlőterületek is kellettek, és kiszolgáló személyzet, kádárok, borászok, szőlészek, s kapáló, permetező gyalogmunkások, és még mindig csak egy pincéről beszélgetünk. Ki tudja hogy az egész országban hány hasonló épület található, mivel ezekhez még feldolgozó helyiségekre is szükség volt, s nem beszélve a borkereskedelemről, és a pénzkezelésről, mivel még királyok, és pápák is ittak ezekből a borokból.
Külön szakma volt a borkereskedelem is, és nem kis feladat maga a bor szállítása sem.
Az árunak időben, épségben, és jó minőségben kellett odaérnie a sokszor sok száz kilométerre lévő fogyasztóhoz. Tévedni csak egyszer lehetett.

Mint már említettem, nekem öt pincém is volt, büszkeségemre, és ma csak egy van, az is a ház alatt, de az már egy másik kategória.

Az első pincém a Séd közben volt, ahol vettünk egy régi, romos tanyát, és alatta egy hatalmas, pince húzódott, és a tanyát lebontva egy új, sátortetős házat építettünk, amiben szüleim haláláig laktunk, de aztán eladásra került maga a ház.
Második pincénk Kisbödőben volt, amit saját kezűleg építettünk, kalákában, és emlékszem kik segítettek akkor, az építésben, a nagybátyáim, apám, anyám, öcsém. Kedves emlék mind a mai napig, de aztán az is eladásra került, mivel öcsém halála után nem volt aki szakértelemmel kezelte volna a szőlőt, és a borokat. Szép kis tanyát is raktunk a pince fölé, és szinte emlékszem, hogy melyik téglát ki rakta jelenlegi helyére. Vettem Csatáron, a város végében, a Vasvárosban egy házat, ami valamikor egy tanya lehetett, mutatta a hatalmas pincéje, ami olyan széles volt, mint maga a ház, és olyan hosszú is, oldallejárattal, és vakablakokkal, ahová a poharakat, gyertyákat, valamint a pálinkát szokás rakni.
Elég volt a szűk lejáraton leengedni a hordókat, és csak kötéllel lehetett leengedni és felhúzni a hordót mosás idején, de aztán már megoldottuk a hordó mosást lent.
Kemény, és veszélyes munka volt.
Kötélen engedtük a persze üres hordókat, de aki alul igazgatta a munkát, állandóan életveszélyben volt. maga a pince szélessége volt az alap, és azon folytatódott tovább maga a ház fala. Ilyeneket manapság már nemigen építenek.
A szobák padozata a pince boltozatára volt rárakva.

Nem messze a háztól van egy tanyasor, rengeteg pincével, és ott is vásároltam egy hosszú építményt, aminek a fele falazott volt, a vége pedig még ugyanakkora de csak löszbe vájt folytatás volt, tele mohával, ami azt jelöli, hogy borerős a pince, és megfelelő a hőmérséklete. Sajnos lakásvásárlás okán ez a tanyai s eladattatott, pedig patinás helyen van, és minden évben ott zajlik a borfesztivál, és nem messze tőle áll az Orbán püspök szobra, aminek árát a tanya tulajdonosok adták össze.
Ez a pincesor az Istifán gödre nevet viseli mind a mai napig, sok régi borosgazdára emlékeznek itt a néha ifjonc tulajdonosok, akik már modernizálják a tanyákat, és nem hordókban, hanem acéltartályokban tárolják, erjesztik, úgymond redukálják a nedűket.
Ez már ipari munka, és jobbára már csak a pénzről szól.
Megkönnyeztem ezt a pincét is.


Aztán van egy majdnem pincém, amit még mindeddig nem találtam meg, de én már nem is fogom. Tudom hogy ott van, de mivel megvakultam, félbe maradt a kutatás. Harminc éve, a kislányom születésekor vettem egy nyolcszáz öles terciát a Bagó völgyben, enyhén lejtős terület, ideálisan jó szőlőnek, és rajta egy szabályosan összedőlt tanyával, amit elkezdtem kipucolni, és találtam ott meszelt falakat, hordó abrincsokat, kézi szerszámokat, tehát kell ott lennie valaminek. Még a pince domborulata is jelzi, hogy ott pincének kell lennie. A szomszéd is talált a saját telkén egy nagyon mély pincét, és mondta, itt is van egy, csak ásni kell. Évekig kerestem de még nem jutottam el a lejáratig. pedig érzem hogy kell lennie. Sajnos idő közben megvakultam, és így a kutatás véget ért számomra. Maga a terület megvan még, de sajnálatos módon csak gazt terem. másra vár a régészkedés.
Maga a munka elég veszélyes, hiszen láttam már olyan embert, akit maga alá temetett a pince bontásakor a sok tégla. Meghalt a szorgalmas ember, és néha előfordul hogy
áldozatokat szed az óvatlanság, minden évben többen meghalnak a mustgáztól, és pince omlásokkor. Veszélyes üzem, és néha ez párosul felelőtlen italozásokkal is.

Jelenleg, a József utcában lévő családi házunkban van még egy pincénk, és valószínű, hogy nekem már az utolsó is. Eléggé nem elítélhető módon ebben már nemigen van bor, csak ha néha lerakjuk a palackozott borokat, pezsgőket.
Így múlnak el a nagy álmok, vágyak, és tervek. Azért hálát adok a mindenhatónak, hogy ez mind megadatott nekem. Még sokat tudnék mesélni ezekről a dolgokról, de álljon inkább itt pár pincéket dicsőítő versike, emléket állítva ezeknek a csodás létesítményeknek, amelyek remélhetőleg még évszázadokig emelik a tájegység dicsőségét, és az emberi munka, kitartás szimbólumait.
Mostanság emelnek olyan, divatos köralakú objektumokat, ahol ha egy megjelölt pontra állunk, visszhangzik az egész pince, de ha akár egy lépésnyire is odább lépünk, mindez a jelenség megszűnik. Érdekes, de drága játék, de ötletes, és különleges. Talán később már ez lesz a természetes, a padló fűtés, és a fürdőszoba.
A modern világ ide is betette a lábát.


SZURDIKOK MÉLYÉN

NAGY VENDEL

Szurdikok mélyén,
Löszfal meredélyén
Bodzák hűvöséből
Cefreszagot áraszt
A gaznőtte pincelyuk,
Régmúlt tüzes borok
Dicsőségére
Vágyik az új must.
A dűlőúton felszáll a por,
A pince mélye
Szomjazó vendégre vár,
Bíbor színű
Az üvegpohár,
Mámoros muslincák
Monoton dala száll.

2012 aug. 27.


Megjegyzés. Ősi illatok a szekszárdi Kadarka utcán.
BORDAL

......

A VINCELLÉR IGAZSÁGA

NAGY VENDEL

NÉPI BÖLCSELETEK

Útból,
kútból,
senkit nem szabad
kizárni.
Tanya előtt
egy jó gazdánál
fél icce borra
mindig megkell állni.

2019. január 10.

............

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Blog
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 4
Kereső robot: 21
Összes: 47
Jelenlévők:
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · kovacsgabor
 · Sutyi


Page generated in 0.0427 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz