Táncot jár az égbolt,
ide-oda ugrál rajta a zivatar.
Kínok közt nyög alatta az élet,
mindent betakar és kifacsar.
Kajla fülekkel lóg a zápor.
Fürdik a nap, csak csipeget.
Tócsákban ugrál a buborék,
fölötte szivárvány szigetek.
Mélykék lepel fedi el a fényt,
öreg s fiatal magában mereng.
Csendben hull cseppre csepp,
mindenhol nyugalmat teremt.
S mi? Két keréken együtt utazunk,
jóban s rosszban kedvesem.
Aszfaltcsíkon egyre csak köröz,
a májusi esőben járó szerelem.