Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Alice, Szuzi, Winike, és a többiek

, 129 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ezerszín




Alice és a telefon


Mióta külön élünk a szülői háztól, ennek az idén lesz negyven éve, mindig volt, van, és lesz kutyánk. Ez egy fogadalom, és igény minden családtagom részéről.
Általában befogadott, talált, kapott, és legfőképpen menhelyi kutyákkal népesítjük be a nagy, udvaros családi házat.
Más, főleg haszonállatok is vannak, de a kutya az családtag, és mindenkinek megvan a dolga a falkában. Kinek az ugatás, kinek a gondoskodás, a sétáltatás, a házőrzés, játék, és mindenki tudja a dolgát figyelmeztetés nélkül is.
Álljon itt pár kedvenc kutyanév, a teljesség igénye nélkül, akik a barátaink voltak, de már sajnálatos módon eltávoztak az örök vadászmezőkre.
Mi mindegyik kutyánkat megsirattuk, és néha felidézzük kedves alakjukat, és tetteiket.
Első kutyánk a Talpas volt, majd Snupi, Dínó, Liza, Bogár, Fülike, Suzi, Alice, Winike, És jelenleg a Maszat, és a Tappancs.

A szeretet kölcsönös.
Én már évek óta küzdök a falkavezérségért, de még nem tudtam elérni, megszerezni, mivel bizonyára alkalmatlan vagyok a feladatra.
Hiába, embert, és kutyát nevelni nem tudok, a többi meg nem számos.
No de sebaj....
Általában ezek a társak keverék kutyák, mivel azt valljuk, és tapasztalat is, hogy ők ragaszkodóbbak, edzettebbek, egészségesebbek, mint túltenyésztett társaik, bár ezt néha megcáfolja egy, egy különleges egyéniség.
Sokszor láttam hóban fürdőző nagytestü kutyát.
Volt már Újfullandink, Német juhászunk, Vizslánk, Palotapincsink, és ezeknek a keverékei, fiai, lányai, és más vérvonalak is, s egyetlen fajtiszta, törzskönyvezett, Középuszkárunk volt csupán, aki törzskönyvében az AHHÁTSZEMÜ OBSZIDIÁN ALICE névre hallgatott, amit mi soha nem használtunk, mivel csak ali -t kiáltottunk utána, ha elkóborolt volna, bár ezt soha nem tette meg. Jólnevelt kutya volt.
Azt hiszem, ő volt a legnemesebb származású családtagunk mindeddig.
A többieket, csak Turmixnak neveztük el, nemes egyszerűséggel, a sétakerti keverék nem ide illő.
A névnek mindenkor rövidnek kell lennie, hogy gyorsan meghallja a parancsot.
Ez sokszor életmentő lehet, egy utcára kirohanáskor.
Mindig igyekeztünk zárni a kapukat, nehogy állatkáink kiszökjenek, de Winike, a kis palotapincsi keverék, észlelte a lehetőséget, meglátta a résnyire nyitva hagyott kiskaput, és huss, elfutott. Gondoltuk sosem látjuk többé, de a mellettünk lévő templomkertben máris rátalált egy kóborló csapatra, és farkát felcsapva falkatagként csatlakozhatott hozzájuk. Egyetlen hívó szavamra máris visszajött, és csak jóval később mertem elmesélni kislányomnak a vérfagyasztó jelenetet. Winike is bölcsen hallgatott szökéséről.

Eredetileg, azt mondják, hogy vadászkutya lenne, de ez a kozmetikázott, kényeskedő Uszkár semmiféle vadász hajlamot nem mutatott, leginkább kényeskedett, és mint a díjugrató ló közlekedett, de tény, hogy nagyon okos volt, és büszkén viselte oroszlánosra nyírt frizuráját, és a farka végén a fekete pompont.
Többet járt kozmetikába, mint a család más tagjai.
Valójában egy cifrálkodó szobakutya volt, okos, szép, és mindenki szerette.
Főleg nagylányunk kedvelte, és kényeztette igazán, szoros lett a kötődésük. Alice képes volt egész nap ülni az ajtóban, és várta gazdáját, és aztán nagy lett a játék, és az örömködés.
Lányunk egy iskolai kórussal külföldre utazott egy koncertsorozatra, és gyakran hazatelefonált, hogy mi van itthon, és persze olyankor oda tartottuk az eb füléhez is a kagylót, s a kutyus ugatással jelezte hogy megismerte a gazdi hangját, és aztán gyakran a telefon asztalka előtt ült, és várta a hívást. Mondom hogy okos volt.
Talán egyszer, mintha mondtam volna neki, hogy ha csöng, akkor fel is vehetnéd.
Végül is, ki vehetné ezt komolyan?
Volt idő, amikor gyakoriak lettek a hívásaink, családtagok, barátok, és üzleti ügyek intéződtek otthonról, s ez akkoriban igen érdekesnek tűnt, mivel még nem volt mobil telefon és tíz évig vártunk a bekötésre.
Protekcióval mehetne ez gyorsabban is, de az nem a mi stílusunk, és kivártuk a sorunkat. Így is elég sokba került a rákötése a készüléknek.
Aztán lassacskán megszokták a népek, hogy lehet minket is hívni, de ezt megpróbáltuk reggel nyolctól este nyolcig bezárólag korlátozni, az éjszakai időpontoktól féltünk, hiszen azok a hívások mindig valami tragédiát jelentettek.
Néha panaszkodtak a telefonálók, hogy minket nagyon nehéz elérni, mivel ha a készülék kicseng, akkor valaki felveszi a kagylót, de nem szól bele, csak néha hatalmas szuszogásokat lehet hallani, nézzük meg mi ennek az oka, mivel valaki hallja a hívást, de nem mond semmit. Talán segítségre szorul az illető.

Néha a kagylót lógva találtuk, és az asztalkára is félretette valaki, mintha szólna a hívott félnek a felvevő.
A búgás jelezte, hogy a túlfélen már lerakták a hívók.
A logikátlan jelenségnek egy véletlen hazaérkezés vetett véget. Az ajtóban hallottam már, hogy a lakásban hangosan cseng a telefon, és igyekeztem befelé, hátha fontos hívás. De mire beértem, elhallgatott a frányaság, de maga a hallgató nem volt a helyén, és a kutya épp leejtette szájából a kagylót az asztalkára. A túlbuzgó eb kérően nézett rám, hogy segítsek, hátha a gazdi hívja.
A jelenet igen megható, és emberi volt, megsimogattam a kobakját, és párás szemmel mondtam, ne sírjál, nem ő hívott..
Szomorúan lefeküdt az asztal alá, és várt tovább hűségesen.
Ki tudja mi játszódhatott le apró fejében.

Pár éve már, hogy ő is ott nyugszik a többiek között a kertben, a rózsafák tövében, s betakarják sírját a lehulló rózsaszirmok.

2019. MÁJUS 30.

.......

SZUZI UGATÁSÁT HALLOM

Usgyika barátja...

Meleg, nyári délután van ma,
Tikkasztó hőség jár
Viharfelhőkkel andalogva.
Messziről futvást jön valaki,
Keserű sírással szalad szobánkba
Alexa, a kisunoka,
Papa, meghalt a Szuzi!
Kiáltja zokogva.
Szemem könnybe lábad,
Mint amit kóbor
Porszem mardos,
S mintha ugatását hallanám
Távolról, elhalkulva,
Ligetek közt szaladva.
S lábamhoz ér langymeleg,
Fekete, nedves orra.
Pedig már asztalon fekszik
Hűvös, véres halomba.
Megölte a daganat,
Későn jött a vasakarat.
Mikor hívtam, okosan
Odajött hozzám azonnal.
Udvaron ugrálva, szaladva,
Kisgyereket sosem bántva,
Alexa a barátja. Testével vigyázza.
S a kutya foteljára nézve
Értetlenül bámulja a kislány,
Hol lehet a barátja?
Négyéves fejében kitalálja,
Szuzi már fent ugat a mennyben,
A Hold udvarában
A többi kutyagyerekkel.
Rágondolva...
S Szuzi ugatását hallom a
Langymeleg éjszakában
Rendületlen...
És sajtot eszik a Holdon,
Finom velőscsontokat
Nyalogatva.

Megjegyzés: 2014. július 18.

Ma délután aludt el végleg kedves Szuzi kutyánk a műtőasztalon daganatos betegségben. Tíz évet élt nálunk szeretetben, miután a menhelyből elhoztuk kölyök korában. Biztos emlékszik majd ránk sokáig, mert mi sem feledjük el soha.


....

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Blog
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 68
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 93
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0729 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz