Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vén vallomás

, 54 olvasás, Tollas , 3 hozzászólás

Szeretet



Megvallom, hogy szeretlek, megtaláltam benned
minden jót és szépet. Késő ősszel találtam rád,
Piros kosztüm s a lófarok hódított meg engem.
Magányos rózsa-szálat adtam picinyke kezedbe,
tenyeremen hordoztalak attól kezdve. A vén idő,
az a néhány hónap elszállt, akkor álltunk oltár
elé, másnak nem adtalak. Fiatal, szép lány lett
a feleségem, hálás vagyok neked: én lehetek a
férned. Szép voltál akkor, az maradtál máig.
Ez egy szép éjszaka most nekem, mikor újra
élem a tüzesen lobogó fiatalkorú szerelmem.
Gyere, foglald el a helyedet mellettem, hadd
felejtsem el, hogy megöregedtem! De azért
még erős vagyok, egyebekre képes, kérleķ:
először elégíts ki engem! Ölellek, csókollak,
érezd hogy szeretlek! Másodszor is feleségül
veszlek, és a síron túl is boldog leszek veled.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Ifjabb_Tok
 · jeneyi
 · kovacsgabor
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.0296 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz