Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rituálé

, 86 olvasás, Pancelostatu , 18 hozzászólás

Szerelem

Csak meggyújtja a cigarettát,
teszi is a hamutartóba,
el ne rontsa szájának ízét.
A templom harangjának hangját
a légnyomásnak változása
kíséri, telítve minden ér.
Az éjem vörös felhőfátylát
lehullajtja mozdulatával,
ezer angyalt, démont megidéz.
Lépek a fénybe, tán megváltás,
tán a kárhozatnak kapuja...
Ma leveszi szívemnek vérét,
én tudom, érzem, ma minden más,
csak pereg életem hamuja.
Bámulom szemeinek tükrét.
Furcsa szavak, szelíd kántálás.
Ezt mintha már hallottam volna
hosszú életemnek kezdetén.
Ledobja színes lombruháját
az ősz, óh, már réges-rég tudja,
ez az alkalom vissza nem tér.
Ahogy bolond szél járja táncát,
nádak dőlnek összecsavarodva,
összeszűkül a tágasnak hitt tér.
Ide nekem minden barackját!
Telhetetlenül mosolyogva
elszáll a maradék józan ész.

Szörnyeteg karmol, csordul a vér,
ősi ének száll, pokoli kéj
tép szét, harapva marcangol ketté,
ahogy a végzet most átkarol...
Így lehettél élő lélekké
te is...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Pancelostatu
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 37

Page generated in 0.0666 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz