Navigáció


RSS: összes ·




Vers: mulandóság

, 228 olvasás, Divima , 8 hozzászólás

Gondolat

percek néma alagútjában
egyedüli gyalogosok
fal mellett lapulva menetelnek
csoszogásuk elnyeli a
sötét mélabúval bélelt palástja

csak a szívük dobbanása hallatszik
rémült verebek zsibogása
víztócsába cseppen egy hang
szétrebbennek
a sorok felbomlanak
kész a ritmuszavar

majd összeáll újra a kép
a monotónia lázong
porrá zúzza a gyémántot
aztán keresi csillogását
hiába
meghalt benne a fény

apró pillanat csupán az élet
muszáj megcsodálnunk
mert eltűnik létünk
a végtelenbe bukó nap
keskeny íriszén

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 71
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 107
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.0797 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz