Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Merengő

, 33 olvasás, Daku István , 1 hozzászólás

Elmélkedés



Így, hogy eme tájon járok s kelek szüntelen,
Az évszakok, mint űzött, suhannak felettem.
Talán csak puszta számok, melyre mutatnak
Élnék én, ha nem járna mögötte nyomomnak.
Üldöz tán valaki? Megmondja bárki? Ugyan,
Élhetek én még szabadon is... úgy, ahogyan.
Irányít az egyik, szenved a másik. Így helyes?
Egyik az idő, a másik én vagyok, a szenvedő.
Kuszának érzem, van mikor én nem is értem,
Asszed` hajtanak az álmok, közben mégsem.
Biztos jó így, hiszen máshogy nem is lehetne,
Az agyam sírna, de a szívem folyton nevetne.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Daku István
· Jóváhagyta: Kavics


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 21
Jelenlévők:
 · mahoney


Page generated in 0.0374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz