Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Kávércukorral

, 82 olvasás, Flovv , 5 hozzászólás

Abszurd

- Gizike, hozná a kávémat?

- Mindjárt viszem főnök, csak nem találom a cukrot.

- Mindig is cukor nélkül ittam a kávét. Mi ütött magába?

- Jaj, bocs főnök, teljesen szétestem! Már azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Elég zűrös mostanában az életem.

- A melltartója számozása alapján nehéz lenne letagadni, hogy lány. Vagyis nő. Méghozzá bitang jó nő… Bocsánat.

- Főnök, belém mi ütött? Magába mi ütött?! Úristen, soha nem mondott még ilyet! Felesége van, nekem meg barátom, aki szétverné a fejét, ha megtudná, hogy ki akart kezdeni velem!

- Értse meg Gizike, amióta belépett a céghez, azóta magáról álmodozom. Mostanában se éjelem, se nappalom, csak rágom a kefét és ez napról-napra egyre rosszabb. Nem tévedett, a kávét is cukorral ittam az utóbbi időben, annyira össze voltam zavarodva, de reménykedtem, hogy ha visszakérdezek, akkor talán maga is elhiszi, hogy rosszul emlékezett arra a cukor dologra. Féltem, hogy esetleg megsejt valamit. Tudja, a régi jó női megérzés.

- Hogy érti azt, hogy megsejtek valamit? És mi köze a cukornak az összezavarodáshoz?

- Nagyon szerelmes voltam udvarláskor. Akkoriban gyakran találkozgattunk kis kávézókban a feleségemmel. Mostanában viszont elhidegültünk egymástól. Később jött a magas koleszterin, a vércukor, és persze az ezekkel járó lemondások is. Amióta magácska megjelent az életemben, azóta újra cukorral iszom a kávét, mert felidézi a kávéházi emlékeket, a várakozás izgalmát, azt az időt, amikor még tudtam milyen érzés esztelenül kívánni valakit. Az orvosom valószínűleg a haját tépné, de hát egyszer élünk, nem igaz?

- Ó főnök, ez annyira romantikus! Tudja mit? Egy éjszakára a magáé leszek! Nem éppen a zsánerem, de nekem annyi férfi volt már az életemben, hogy talán egyszer egy igazi vágyálmot is beteljesíthetek, és nem csak úgy, a magam kedvére engedek valakit a lábaim közé.

- És a barátja?

- Az a tahó?! Pont vele vannak zűrök mostanában. Úgyis rövidesen kiteszem a szűrét.

- Gizike, ugye most nem csak szórakozik velem? Teljesen elgyengültem, már remegnek a lábaim. Nem bírnám elviselni, ha hülyére venne. Azt sem tudom fog-e menni, annyira kijöttem a gyakorlatból.
- Mit képzel főnök, ilyennek ismer?! Nem, nem vicceltem. Olyan éjszakája lesz, hogy még a halálos ágyán is emlékezni fog rá, a kettő nem is lesz olyan messze egymástól.

- Hogy mondta? Na, mindegy, el sem hiszem, hogy ez történik velem! Isten áldja, maga Istennő! És igen, kérek cukrot. Maga is iszik velem?

- Nem főnök, én nem ettől indulok be. Szeretem az édeset, de én más nedűvel doppingolom magam. Ugye nem tudja a legközelebbi barátja sem, hogy milyen vágyakat táplál irántam? Nincs titkos naplója, vagy ilyesmi?

- Nem, és nincs. Maga hallotta először ezt a vallomást.

- Akkor jó. Este találkozunk, mindjárt felírom a címet. Érdekes, hogy eddig nem tűnt fel milyen életerősen lüktet a nyaki verőere. Szeretem az ilyen férfiakat. Maga igazi cukorfalat lesz számomra.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: Flovv
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 25
Jelenlévők:
 · galamboki
 · marisom
 · Öreg


Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz