Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Árnyék/Világ 3. részlet

, 56 olvasás, Wasicu , 1 hozzászólás

Kaland

– Nem kell velem jönni. Megleszek.
– Nem hiszlek el – morrant Daniel, aki az események hatására teljesen kijózanodott. – Ha már kórházba nem akarsz menni, legalább azt engedd, hogy ellássam a sebed.
– Én is el tudom látni.
– Meg a francokat, ide látom, hogy jó mélyre ment az a golyó.
Az indián zavarban volt, az este folyamán nem először. Eddigi élete során sosem fordult elő, hogy önként siettek volna a segítségére. Tagadhatatlanul jólesett, de nem tudott mit kezdeni vele.
– Egyébként is – mondta Maria –, tulajdonképpen köszönettel tartozunk. Ki tudja, mi történhetett volna.
– Semmi, mivel engem néztek ki maguknak. Látod – fordult Danielhez –, ezért mondtam, hogy vonzom a bajt.
– Ugyan már, ne makacskodj – unszolta Jeremy. – Megyünk mi is, segítünk.
– De…
Clarity odalépett hozzá, szemébe vágta a pillantását.
– Legyél szíves befogni, és ülj be az autóba. Én vezetek.
Sean már nyitotta a száját, hogy ellenkezzen, de a többiek olyan ellentmondást nem tűrően néztek rá, hogy inkább becsukta. Clarity kihasználva a dolgot, kézen fogta, és az autó felé húzta.
– Egyébként is – folytatta Maria, szemlátomást csak azért, hogy oldja a feszültséget –, arról volt szó, hogy folytatjuk a bulit.
– Úgy látom, véresen komolyan veszed a dolgot – vigyorgott Daniel.
Ezen még Sean is elmosolyodott.
– A fickó, akit meglőttél… – kérdezte félénken Clarity –, megmarad?
– A kezét találtam el.
– Sötét volt, és…
– A kezét találtam el.
Éjfélre járt már, mire megérkeztek. A sötétből lovak nyerítése hallatszott, fiatal, szinte kölyökkutya futott ki eléjük.
– Ő itt Walita – mondta az indián. Ép kezével megvakarta az állat füle tövét. – A tulajé, együtt őrizzük a helyet.
– Nahát, ő az első élőlény, akivel önként létesítesz fizikai kontaktust. Ezek szerint még erre is képes vagy – ámult el Clarity gunyorosan. Elvigyorodott Sean felvont szemöldöke láttán, és máris tovább kérdezett: – Mit jelent a neve, és milyen nyelven?
– Bátort jelent. Talán menjünk be.
A lány körbepillantott a házban. Egyszerű, praktikus berendezés, semmi dísz vagy értéktárgy. A nappali-konyha asztalán egy doboz cigaretta és öngyújtó hevert egy laptop társaságában, az asztal körül három szék, az egyik támláján keresztben orvosi köpeny. Gyorsan feltakarítható kőpadló, a konyhapulton állatorvosi táska.
– Van kötszered? – érdeklődött Daniel.
– Van. Meg lónyugtatóm is, ha nagyon felpörögnél. – Sean fél szájjal elmosolyodott, majd hozzátette: – Igazából nincs is elég székem. A kanapét nem ajánlom.
A következő pillanatban újfent elcsodálkozott, ugyanis Daniel – tőle szokatlan határozottsággal – lenyomta az asztal mellé.
– Most itt maradsz – közölte. – Vedd le az inged.
– Segítek – mondta Clarity.
– De…
– Fejezd már be az akadékoskodást!
Minden teketória nélkül kigombolta az ingét és lehúzta róla. Nagyon gyengéd volt, de ahogy a vállához ért, Sean csillagokat látott. Zavartan húzta össze magát, nem szívesen vetkőzött le mások előtt. A tanult módon mélyet lélegzett, gondolatban eltávolította magától a fájdalmat, az érzéseket. Ha nem akarta, nem érezte. Egy bizonyos pontig.
Clarity tekintete végigvillant rajta, elnézte az izmok finom játékát a napbarnított bőr alatt. Nem tévedett a szikár izomzatot illetően, mégis meglepődött azon, amit látott.
A férfi egész teste tele volt apróbb-nagyobb hegekkel. Hátán látszott pár folt, ami olyan volt, mintha cigarettacsikkeket nyomtak volna el rajta. Összeszorult a szíve, mert bár kínkeservvel leplezni próbálta, de ez a test – túl a maga egyszerű, kidolgozott szépségén – keserű gyermekkorról, rengeteg verésről mesélt. Szintén észrevette a könyökhajlatában elhelyezkedő jellegzetes hegeket. Drogosoknál látott ilyet, de azok általában nem néztek ki ennyire egészségesnek.
Felkeltette a figyelmét egy tetoválás, amit mintha késsel vágtak volna le. Ettől függetlenül látszott: három sárkány, amint farkukat összefonva lebegnek.
– Hát ez meg mi? – bökött rá a férfi lapockájára. Kár volt, az indián szemfényvesztő gyorsasággal kapta el a kezét.
– Rühellem, ha hozzám érnek – szólt közönyösen.
– Csak kérdeztem valamit.
Sean arcvonásai megkeményedtek. Felállt a székről, és a lány fölé tornyosult. Claritynek hátra kellett szegnie a fejét, ha a szemébe akart nézni.
– Szóval – kérdezte, ügyet sem vetve arra, hogy a férfi szemlátomást kezdi elveszteni a türelmét –, mi az a hátadon?
– Ez az, Aranybogár! – morrant Sean. – Ez a nők szinte már legendás hetedik érzéke: tökéletesen tudjátok, mikor kell indokolatlan kérdéseket feltenni. Amikor meg nem faggatóztok, hülyeséget beszéltek, általában kérdés nélkül.
– Ezt az aforizmát küldd el valamelyik férfimagazinnak. Kajálják az ilyet. Mondd csak, honnan szedted ezt a modort, a börtönből vagy valami bűnszervezettől? Kinézem belőled.
Sean összeszorította a száját. Nem válaszolt, csak egy pillantást küldött felé, az viszont felért egy becsületsértéssel. A következő pillanatban azonban bezárult az arca, és visszaült a székre. Clarity jobbnak látta nem firtatni a dolgot.
A pasas legalább olyan morózus, mint egy katonatiszt, csak még annál is rosszabb. Azok legalább tudnak lazítani néhanap. Ezzel együtt nem felejtette el neki, hogy amikor elsült a fegyver, nem magát védte elsősorban, hanem őt. Noha szemlátomást nagyon igyekezett nem tudomást venni róla, Clarity észrevette, hogy felé fordul, folyamatosan a látókörében tartotta, még akkor is, ha felé sem néz.
Tetszett neki ez a vibrálás, de rettegett is tőle.
Nem, arra az éjszakára nem gondol, mert belehal.
– Hagyd már békén – szólt halkan Maria.
Sean ennek hallatán azonnal eldöntötte, hogy őt kedvelni fogja.
– Ez most baromira fájni fog – szólt Daniel. – Fogd le a karját – szólt oda a Claritynek.
– Nem kell – mordult fel az indián.
– Én kérek elnézést – szólt a lány kissé megbántottan.
Maria Jeremy vállába fúrta a fejét, a férfi pedig inkább kinézett az ablakon. Beletelt néhány percbe, mire Danielnek sikerült kiszedni a golyót.
– Szerencséd volt – mondta, amikor végzett. – Ha kicsivel arrébb megy, lehet, hogy nem tudod többet mozgatni a karod.
– Nem is tudtam, hogy emberekhez is értesz – morogta az indián. Szemlátomást csak ekkor tért vissza közéjük.
– Hogy fogod így ellátni a lovakat?
– Megoldom.
– És hogy?
Az indiánnak itt lett elege.
– Éppen úgy, ahogy eddig – morogta.
– Pedig már egész kedvesnek tűntél… vagy nem – sóhajtotta Clarity. Teljesen magától értetődő módon a szekrényhez lépett, elővett egy pólót, odanyújtotta a pasasnak.
– Te jó ég, úgy kezeltek, mint valami kisgyereket… – dünnyögte Sean, miközben sebesen magára rángatta a ruhadarabot.
– Ma este te vagy a hősünk – mosolygott Maria, és egy üveg sört nyújtott felé.
Sean csak a fejét csóválta. Clarity persze nem bírta ki.
– Az indián vér miatt nem bírod jól az alkoholt, ugye? Olvastam valahol, hogy…
– Veszíts el – vágott közbe a férfi összeszűkült szemekkel.
– Ez is neuralgikus pontod?
– Már mondtam, hogy ne rajtam gyakorolj.
– Üdvözlöm a szabadságos katona énedet. Senki nem akar bántani.
– Akkor sem. Rettentő boldog lennék, ha nem kérdezgetnél folyton.
Mivel Clarity nem válaszolt, hátradőlt, kissé bágyadtan a vérveszteségtől. Jó volt hallgatni, ahogy a többiek kibeszélték egymás között, ami történt.
– Inkább azt mondd meg, hol tanultál meg így verekedni? – kérdezte Jeremy – Nem értek hozzá, de azért az feltűnt, hogy nem amatőr vagy.
– Itt-ott szedtem fel ezt-azt – felelte kitérően.
Clarity a szemébe nézett, és Sean kiolvasta: nem csak neki van takargatnivalója. Ezzel együtt veszettül sípoltak a baj-jelzői.
A lány veszélyes. Az iménti szóváltásuk során is ráhibázott, honnan szedte az – általa szabadságos katona stílusnak nevezett – szókincset. Szemlátomást figyel, összerak dolgokat. Kezdettől sejtette, hogy nem egy csinos baba, valószínűleg sokkal több van a felszín alatt. Ez szokatlan módon kíváncsiságot keltett benne, amitől zavarba jött.
Felpattant, és kimasírozott dohányozni, mielőtt újabb kérdésekkel rukkol elő.
Furcsa ez az éjszaka, különös módon normálisnak érzi magát. Olyannak, mint a többi korabeli férfi, aki péntekenként találkozik a barátaival, eljár szórakozni, ilyesmi. A balhétól eltekintve.
Egyelőre vár és reménykedik, hogy a fickók nem szánt szándékkal őt keresték. De az első erre utaló jelnél dobbant, nem sodor veszélybe senkit. Noha már jó néhány éve úgy tűnt, hogy nincsenek a nyomában, nem voltak illúziói: a Testvériség elől nem lehetett csak úgy eltűnni. Neki főleg nem, aki az egyik legjobb emberük volt. Csendes volt, diszkrét, higgadt, gyors – és mindig, kivétel nélkül sikeresen teljesítette, amivel megbízták.
Egyetlen kivétel volt. Csak egy.
Megint érezte, hogy jön a roham. Olyan kicsire húzta össze magát, amennyire csak tudta.
Gyengéd kéz simított végig a hátán. Érezte az apró ujjakat a tenyerében.
– Szorítsd a kezem – hallotta a hangját. Önkéntelenül is engedelmeskedett. – Jó. Most próbálj mély levegőt venni.
Zacskót tolt a szájához, belefújatta. Szemlátomást tudta, mit csinál, és az indián – jobb híján – rábízta magát.
Lassan, nagyon lassan jobb lett, de még így is előbb, mint amikor egyedül volt közben. Már ki tudta húzni magát, de ismerte ezt: még sokáig rémült, ideges, sebezhető volt.
– Tudod – törte meg a csendet Clarity –, furcsa ez. Amikor verekedni kellett, teljesen higgadt voltál, amikor pedig nyugalom van, szorongani kezdesz.
Dehogy volt furcsa, gondolta az indián, a harc, a lövöldözés, a vér és a halál teljesen normális, hétköznapi dolog volt, mint másoknak az, hogy reggelente kinyitják a szemüket. Soha nem ettől szorongtam igazán.
– Szállj le rólam – morogta, miközben rágyújtott. Többre nem volt ereje.
– Imádok veled beszélgetni, tudsz róla? Segíteni neked meg külön kéjmámor.
– Senki nem kérte. Nem is értem, minek jössz utánam.
– Utánad? Mit képzelsz te? – nevette el magát Clarity. Farkasszemet néztek egymással.
– Mert csak nekem van takargatnivalóm, igaz? – támadt vissza Sean, kristálytisztán tudva, hogy nem úgy cselekszik, ahogy egyébként tenné. – Foglalkozzunk már rajtam kívül mással is.
Clarity rápillantott, majd felszegte a fejét. Elvette az indiántól a cigarettáját.
– Nem dohányzom, csak olykor-olykor – szólt, látva a férfi meglepett tekintetét. – Ezért jöttem ki – tette hozzá, szemlátomást azért, hogy terelje a témát. – Arról nem tehetek, hogy beléd botlottam, miközben te épp…
– Most kivételesen én kérdeztem valamit, Aranybogár. Illik válaszolni rá, ha már te folyamatosan bombázol.
– Muszáj válaszolnom? Nem akarok gondolni rá.
Sean csak vállat vont, nekidőlt a ház falának, visszaszerezte a lánytól a cigarettát, és mélyet szívott belőle.
Clarity lehunyta a szemét, próbálta visszafojtani a könnyeit.
– Francba – sóhajtotta, amikor már képes volt beszélni. – Ahogy sejtem, mindkettőnknek lenne mit meggyónni.
Az indián sokáig hallgatott. A nyelve hegyén volt, hogy letorkolja, ő aztán nem gyón meg semmit. Kitűnően eléldegél a saját titkaival, kinek mi köze hozzá.
– Nem muszáj mindig kimondani mindent – felelte végül.
Szeme sarkából a lányra sandított. A kékes szemeket könnyek fátyolozták el. Helyes, mindjárt bőgni fog. Legalább addig se kérdez zavaróakat.
Clarity ránézett, elmosolyodott. A könnyeknek nyoma sem volt.
– Jó – mondta. – Akkor csak legyünk így.
Szótlanul álltak egymás mellett a Holdra bámulva, külön egymástól, és mégis közösségben.
Az ajtó csapódására rezzentek fel.
– Mi megyünk – szólt Daniel. – Próbáld kímélni magad. Holnap benézek, hogy jól vagy-e.
– Kösz, anya – dünnyögte Sean, elrejtve meghatottságát.
– Mi köszönjük – mosolygott Maria. – Jó éjszakát.
Sean kezet fogott Daniellel és Jeremyvel, majd a dolga után nézett. A boxok között állva figyelte távolodó alakjukat.
Clarity visszanézett. Különös pillantást vetett rá, olyat, amitől szinte meztelennek érezte magát, majd felszegte a fejét, és ment tovább.
Sean elnézte ringó csípőjét, ragyogó haját a kelő nap fényében, apró, de kecses alakját, majd fejét rázva nekiindult, hogy kimérje a zabot a lovaknak.
Sürgősen tennie kellett valamit.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Regény
· Írta: Wasicu
· Jóváhagyta: marisom

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Destiny
 · PiaNista
 · zitaolah


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz