Navigáció


RSS: összes ·




Vers: … és úgy

, 92 olvasás, Simply , 11 hozzászólás

Elmélkedés

Bennem úgy születnek szürke dallamok,
acélos lelkemet sebesre marják.
Kínjaimra arcuk felragyog,
és falnák titkaim, akár a dajnák
új ficsúrok pénzét cifra ágyakon.

Délibáb, sekélyes semmiség nekik,
de kagylógyöngyszemek, és lélegeznek
álmaim. Velőmbe látna bármelyik
konok, nem érti, szám, hogy nem fecseg,
szavam miért nem árul el. Merre visz

utam, magamra tartozik. Sötétnek
fény a válaszom, s mi húz a vállamon,
nemes teher. Szememben annyit érek,
másokért hogyan segítek holnapot;
s a szürke dallamár a semmivé lesz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Simply
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 31
Jelenlévők:
 · ariel
 · boszorka
 · Szati


Page generated in 0.0521 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz