Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hit

, 113 olvasás, bArthAKata , 11 hozzászólás

Természet

Egy merő fel-felcsippanó magány a nádas;
sustorgó hőség nyaldos lapuló riadalmat,
míg felhőkbe gyűlve kering az aggodalom,

habos dölyfét hányva a füst az egekig ér…

Harap a lég most, izzó torzókon kutat a lázas
kétségbeesés; kapar, ölel ölnyi hamvakat,
elcsigázott anyaság kuporog az árnyakon,

hite még él.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 7
Összes: 16

Page generated in 0.0354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz