Navigáció


RSS: összes ·




Próza: (K)öröm és bánat

, 69 olvasás, Flovv , 6 hozzászólás

Felnőtteknek

Olvastam valahol, hogy a kézujjakon a köröm öt hónap alatt nő meg a körömágytól az ujjak végéig. Azt hiszem kijelenthetjük: ez egészen egyedi módja az időmérésnek. Ebből a gondolatból bújt elő ihletem hernyója, hogy majd pillangóként szülessen ujjá a következő történetben.

A cím játék a szavakkal és egyben utalás a fő célomra: próbára tenni az olvasó érzelmeit, azaz vajon hogy rezdül a lelkek húrja, ha gyors ütemben váltják egymást szép és megindító, valamint szomorú és lehangoló történetmorzsák? Mindegyik öt hónap hatását/következményeit dolgozza fel, függetlenül attól, hogy az adott időszakot főhősünk már maga mögött hagyta, vagy még csak előtte áll az örömteli pillanatoknak, illetve megpróbáltatásoknak.

Lássuk hát...

A kézujjakon a köröm öt hónap alatt nő meg a körömágytól az ujjvégekig. Ha valaki nagyon becsípi, vagy megüti az ujját, és a köröm leválik, akkor a növekedés időszaka alkalmas egyfajta sajátos időmérésre. Bárkivel történhet hasonló baleset, és öt hónap alatt bizony sokat fordulhat egy ember élete. Egyes dolgok akár végérvényesen megváltozhatnak.

Majdnem egy újabb próbaidőnyivel vagyok túl magán a próbaidőn. Hurrá! És még azt mondják, hogy a fiatalok nem elég kitartóak. Ostobaság. Én például jól érzem magam, és nem kívánok egyhamar továbbállni. Persze ez nem jelenti azt, hogy tilos lenne álláshirdetéseket böngészgetni. Egyébként is, küldik azokat kéretlenül. Mindenesetre tegnap láttam egy egész érdekes pozit…

Uram, próbáljon erős maradni, mindenben segítünk, amiben tudunk, de Ön kérte, hogy őszintén magyarázzam el az eredmények jelentését és az azokból fakadó következményeket, valamint számoljak be a valós esélyeiről. Várhatóan annyi ideje maradt, amit elmondtam. Tényleg nagyon sajnálom. Tessék, egy pohár víz. A gyermekei kint várják. Amint kicsit össze tudta szedni magát, akkor beengedjük őket és szóljon, ha még tehetünk Önért valamit.

Kevesebb, mint a fele van hátra a szülésig. Félek, ugyanakkor izgatottan és örömmel várom a babát! Remélem jól fogja bírni az asszony.

Azzal biztatnak, hogy a szezonok indulásáig összeforrnak a csontok, és a rehab is befejeződhet addigra. Nem tudom melyiket sajnálnám jobban, ha mégsem épülnék fel időben - a futballt, vagy a szabadtéri színházat.

Ennyit élt összesen a kicsikém, mielőtt elment közülünk. Most már az angyalokkal van, én meg itt maradtam a földi pokolban. Ne félj drágaságom, anya holnap hajnalban kimegy a folyóhoz, és rövidesen találkozunk.

Jó, jó, hogy kell az udvarlás, de most már igazán megmutatnám neki a bélyeggyűjteményemet. Csigalom, nyugavér, higgadj le, haver, sajna még nem cuppanhat össze a fickó és a cickó. Végül is nem olyan nagy gáz, pont megérik a banán, mire éhes lesz a majom. Bocs a hasonlatért.

Hiába engedtek haza a frontról, a háborúnak éppen elég volt a távolmaradásom ideje ahhoz, hogy az egész családomat eltörölje a föld színéről. Kiirtottak mindenkit, akiért érdemes volt élnem. Rohadjatok meg! Rohadjon meg mindenki!

Nem sok van már hátra, hogy bekössék a fejem, és kimondjam a boldogító igent. Igen(!), igen(!) és… igen?

Remélem ki tudom húzni magánzárkában a maradék időt. Ha kiengednének közéjük, akkor nem érném meg a következő reggelt. A banda törvénye világos és egyértelmű, de én megszegtem. A szabadulásomig koporsóban élek, utána pedig siralomházban. Soha többé nem mehetek úgy sehova, hogy időnként ne kelljen a hátam mögé néznem.

Imádom, imádom és imádom! Sajnos kevesebb maradt az itt tölthető csodás időszakból, mint ami még hátra van, de biztos vagyok benne, hogy ez volt es lesz életem legfantasztikusabb élménye. Kuba egy letűnt világ titkos zárványa, egy szürke gránitba ékelődött csillogó drágakő. Egyszerre nyugodt és vibráló, csendes és harsány, szemérmes és érzéki, elengedő és visszahívó. A tánc, a szerelem és az ellentétek országa, ahol a bizalom és a féltékenység kéz a kézben járnak, a szegénység nyomorúságát pedig elsöpri a lelkek gazdagsága. Kuba nem Baku, hidd el, magába bolondít egy életre.

Elcsesztük, mindenki szörnyethalt rajtam kívül. Egyedül maradtam, és az életet most már az oxigénfogyás ütemében mérem és élem. A következő leszállóegység csak egy kicsivel érkezne később, mint amire szükségem lenne. Ezért előre küldtek egy-egy mentőkapszulát, de valamit elszámoltak, és mindkettő elhúzott a bolygó mellett, mint a vadlibák. Úgyhogy a számítógép által kalkulált napon még fogom hallani a tartályból kifogyó gáz gyengülő sziszegésének fokozatos elhalását. Aztán először a csend, majd a saját légzésem egyre szaporább hangjai, végül a kétségbeesett sípolás a tüdőmben, és dörömbölés a fejemben. Tudom, mert a gyakorlatokon többször átéltem.
Kurva jó, egy nagy Mars csoki helyett, amit a sikeres küldetés megünneplésére tettünk félre egy hatalmas Mars broki, pont a segglyukamba! Marstahók voltunk apám, nem Marslakók! Üzenet vége.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Próza
· Írta: Flovv
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 5
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · BFanni
 · Magyar Anita
 · SunVice
 · Tiberius
 · zitaolah


Page generated in 0.059 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz