Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az üresség virágai

, 56 olvasás, Denes , 8 hozzászólás

Magány

Valahol a csend magja
gyökeret vert bennem,
magányosság táplálja,
s amit eltemettem.
Egyedül-éj cserépbe
évek pora tölt talajt,
s Katarzis szent vizének
hál' a mag csírát hajt,
múltam trágyahalmain
mind jobb erőre kap,
kétségek korlátain
fölém kúszik egy nap.
Hajt, sarjad, kivirágzik,
pusztulna bár már ma;
senkinek sem hiányzik
az üresség virága.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 23

Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz