Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Keretben

, 249 olvasás, VDavid , 4 hozzászólás

Sors



Bimbózó fàjdalom
szótlan, sóvárgó ajkakon.

A magány felemészt!

Könnyeim áztatják
mosolyod,
mikor megcsókolom
homlokod,

Keretben emlék... (Fájdalom)

Már nem összetörném.
Szimplán... csak el rakom.

Eltemetem!
Mélyen a fiókba.

Hogy emlékezzek rá,
majd ha újra látom...

Őszinte boldogságodat
csak könnyeimben látom.

Magam mögött hagyva,
mostmár virág is terem.

Nem csak véres - lábnyom
s nem egy sötét verem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 2
Kereső robot: 30
Összes: 97
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0861 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz