Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egymástól eltartó

, 79 olvasás, hazugsagok , 8 hozzászólás

Abszurd

eléggé együgyűen
csomót kötnek még az utak lábaimra
horgolnak éjjelek
sima az ügy, tényleges attitűdökkel
nyögnek
különben mindegy, hogy ásítok vagy
kiáltok
lóg a karom és lóg a láb
gyere szél, fésüld meg hajam
bíborba, bársonyba, aranykoszorúba
fölhabzik még a Nap
csillagforgácsok és patak szálkák
lopj valamit, hogy lássam
élünk

nedves pallókon állunk
nézd, mennyi ismeretlen egyenlet
szivárog szemem, ki a fényre
alig értelmezhető a valóság
az álom is alig értelmezhető
különben nincs is különbség
se itt, se ott nem vagyok
lopd el, amit csak tudsz
fölcsavarodik a Nap
fekete gombócokká válnak
örökké és tovább, az egymástól eltartó
mozgással semmiben úszó
szuper-masszív óriás testek

elegy
csitt, ne beszéljünk
látnak minket
figyelnek minket

várjuk a büntetést
bíborba, bársonyba, aranykoszorúba

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: hazugsagok
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 25

Page generated in 0.0236 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz