Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Olhon

, 107 olvasás, Denes , 14 hozzászólás

Természet

Ha lehunyom szemeimet
ismét ott vagyok,
mint fákon eső-mosta,
szélcibálta imaszalagok.

Míg hűs a reggel,
a ködpára felszökik,
bevonja szürkéskék eleggyel
a sziklák ráncait.

Míg lehunyom szemeimet,
eszembe jutnak a fenyvesek,
sziklapadkák, jurták,
harmóniában élő emberek.

Látom, ahogy búcsúzik a nap,
s a Bajkál hullámain megtörik,
a hazatérő halászcsónakot
utolsó sugarai fürdetik.

Ha lehunyom szemeimet,
ismét ott vagyok,
és újra hallom azt a
fülbemászó burját dallamot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 21
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0571 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz