Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Versáramlások ( a Facebook vizein)

, 65 olvasás, ritmussolt , 5 hozzászólás

Gondolat

Lefelé folyik a Tisza,
Arckönyv-versfolyam sem vissza.
Először csak cseppen-csurran
tiszta forrás zugaiban.

Ajtót nyit vagy bezár éppen,
felráz, otthagy lelki mélyben,
hömpölyög irányt sem váltva,
szótenger az óceánja.

Jelenkor hajóin úszik,
vagy süllyed, mint a Titanic.
Sorai jajt visszhangoznak,
semmivé lesz minden ablak,

ami eddig világra nyílt,
mosolyt mímelt vagy folyton sírt
késő-tavasz árnyékában,
hegyről indult zuhanásban.

Azt hiszem, én ez is, az is
vagyok: ilyen a poézis.
Ha kerestek, megtaláltok,
nem szedem fel még a horgonyt

egy utolsó indulásra,
digitális elmúlásra,
soha-fel-nem bukkanásra.
Ugyan kinek hiányozna?

Vagy elúszok más vizekre,
régen ez az élet rendje.
lefelé, mint Tisza árad,
de előbb még versszakokhoz
rímekből emelek gátat!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: ritmussolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 7
Összes: 22
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Kasperl


Page generated in 0.0231 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz