Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az Élet

, 35 olvasás, Nikolett , 3 hozzászólás

Elmélkedés



(Titkukat ha tudni véled,
Győzünk majd a bánat fölött,
S meglátod milyen az élet
Rég behunyt szemeink mögött: )

Nem harap a nagy oroszlán,
Épp ásít a fa alatt,
Bámulja a szaladgáló,
Tónál játszó vadakat.

Nem tapos el az elefánt,
Csak épp oda lépeget,
Ahol jobban láthatja majd
Felettünk a kék eget.

Nem vicsorog rád a farkas,
Féltve-óvva kölykeit -
Elfeledte a világunk
Rá vadászó szörnyeit.

Faágon a csöpp kis cinke
Nem szomorú dalt dalol,
Amikor egy virág bújik
Tél végén a hó alól.

Lásd, hogyha a lovat nézed:
Bölcs, mint az az agg maga,
Ki őt áhítattal vitte
Csikó korában haza.

Minden lényben egy a közös:
A végtelen szeretet,
Nem lehet e csodás dolog
Soha többé feledett!

Nem bukott el minden ember,
Ámbár sokat tévedett,
Reménye, hogy megértheti
Egy nap majd az életet.

(Titkukat ha tudni véled,
Győzzünk hát a rosszak fölött,
Látnánk milyen szép az élet
Felnyitott szemeink előtt!)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Nikolett
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 21
Jelenlévők:
 · mahoney


Page generated in 0.0212 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz