Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmúlás

, 59 olvasás, Flovv , 9 hozzászólás

Elmélkedés



A lombokon átszövi fény-árnyék lényeit
A kanyargó sétányra vetíti meséit
A zenit örök vándora fest az avarra
Aranybarna bársony borul a világra

Lábam tán utolsó nyomot hagy a porban
Ősinek és avíttnak érzem magam már e korban
Nem is baj, ha Ősz Apó kézen fogja lelkem
S elviszi magával messzire a szélben

A valóság vékony szövete néhol átszakad
A réseken kifolyik a sok emlékpatak
Hozzák a zúgókon át a rútat és a szépet
Sodorják a kezdetet, s a közelgő véget

Ahogy az ősz színei a télbe fakulnak
Ahogy az árnyékok a fák mögé bebújnak
Ahogy a csillagok fényei lassan kigyúlnak
Életem lángja is ellobban, szikrái kihunynak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Flovv
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 32
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tiberius


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz