Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A döntés

, 80 olvasás, Flovv , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

Hömpölygött a folyó, a sodrás olyan erős volt, hogy szinte beleszédült, amikor rápillantott. Visszataszító volt a mocskos áradat az otthoni medence áttetsző, fátyolosan fodrozódó vizéhez képest. Nehéz volt elképzelni, hogy ebben a piszkos lében érje a végzete. Egyszer olvasta valahol, hogy fulladáskor nem abba hal bele az ember, hogy a víz a tüdejébe kerül, hanem a vegetatív idegrendszer parancsára a gégefő zárja el automatikusan a légutakat és egyszerűen nem jut több oxigén a rózsaszín lebenyekbe. A víz csak később, a halál beállta után veszi birtokba azt, ahol normális esetben nincs keresnivalója.

A szegély, ahol állt egy pillanatra megmozdult a talpa alatt. Megijedt, bár ez kissé furcsának hangozhat egy mindenre elszánt, öngyilkosságra készülő ember esetében. A folyó alámosta ezt a szakaszt és a maradék földet behálózta egy partszegélyi fűzfa gyökérrendszere. Elég stabil volt ahhoz, hogy megtartson valakit, aki a szélére áll, ugyanakkor ingatag is, olyan természet alkotta rendszer, amely a legváratlanabb pillanatban összeomolhat.

Mint ő is. A maga módján őt is a természet alkotta a Sors, talán a Jóisten, Allah, vagy bármely más Nagy Machinátor sugallatára, akinek esetleg köze lehet ehhez a sárgolyóhoz a végtelen univerzumban. És ő már összeomlott. Múlt idő, visszavonhatatlan történés, és a rendszert most már nem lehet ugyanúgy újraépíteni.

Talán jobb is így. Nem kell azon tépelődnie, hogy alakulhatott volna-e másképpen. Esetleg sikerült volna-e megakadályozni ezt az egészet, ha időben észreveszi a kilazult téglát. Gyakran ilyen jelentéktelennek tűnő semmiségen múlik. Számtalan olyan dolog van a világon, ahol a kényes egyensúly egy egészen apró mozzanaton dől el. Jobbra, vagy balra billen. Ennyi. Pengeél.

A sas jobb felől érkezett. Suhant a víz fölött, szárnyai szinte súrolták a habokat. Gyönyörű élőlény a szemlélőnek, gyilkos végzet a felszín alatt rejtőző világ lakóinak. Karmait kinyújtotta, és mérnöki pontossággal vájta bele áldozata hátába. A hal ívben megfeszült, izmait hívta segítségül a meneküléshez, mert más eszköze nem volt. A levegőég királya azonban biztosan markolta, és zsákmánya esélytelen volt a küzdelemben. A ragadozó a magasba emelkedett, és prédájával eltűnt a fűzfa takarásában.

Ő is prédának érzete magát, csak belé nem karmok, hanem fullánkok fúródtak. Olyanok fullánkjai, akik tönkretették az életét. Nem volt semmi előzmény, gyorsan, hirtelen, a sötétből támadtak, és nem adtak lehetőséget a védekezésre, vagy esélyt a menekülésre. Büntették a kilazult tégla miatt. Megdöbbentően gyorsan végeztek vele, szinte bedarálták, és a daráló így köpte ki. Összetörve, reményt vesztetten, a kilátástalanság fekete alagútjába meredő szemmel.

Ezért áll most itt. Elveszített mindent, ami visszafordíthatná. Nem hisz már semmiben, ami segíthetné, hogy a kétségbeesés kútjából kimásszon. Kár, mert nem volt rossz élete.
De ezen nem érdemes rágódni, túl messzire jutott már, nem tud, és nem is akar innen visszafordulni.

A hömpölyögve rohanó hullámok szinte delejesen vonzották a tekintetét. Még egyszer utoljára felnézett a felhőkre és készült az ugrásra.

A csónak ekkor bukkant fel a folyó kanyarulatában. Utasa ár ellen evezett. Arról jött, amerre majd az ő tehetetlen testét sodorja a zúgó víz. Elég közel volt ahhoz, hogy a lélekvesztőben ülő ember lássa a halálugrást. Megfelelő hangulatban megmosolyogja ezt a képzavart: lélekvesztő, amely esetleg lélekmentővé magasztosul.

Isteni jel lehetett volna, de ő már nem hitt ezekben a jelekben. Majd Valaki, akinek nagyobb tudása és hatalma van, eldönti, hogy céllal és okkal küldte-e ezt az idegent, a nem kért és várt közönséget a nagy mutatványhoz, vagy csak csöndes, és valószínűleg döbbent szemlélője lesz a műsornak. Rövidesen kiderül, hogy mit hoz a következő néhány perc, hiszen úgyis azon múlik minden. Az ő szívében már kihűlt a remény és a hit, a döntés megszületett.

Ugrott.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Próza
· Írta: Flovv
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16
Összes: 27
Jelenlévők:
 · alfabata
 · galamboki
 · GoldDrag
 · PiaNista


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz