Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lopott idő

, 15 olvasás, piciedith , 1 hozzászólás

Szerelem



Emlékszem feküdtem az ágyban,
a hangod lágyan átöltelt.
Nem tudom, akkor mire vártam,
nem szóltam, pedig érdekelt.
Kellettek, titkon lopott percek,
kellett az összes pillanat.
Vártam rád, mint egy apró gyermek,
vágytam, hogy halljam hangodat.

Így múltak félve őrzött napok,
szálltak el hosszú éjszakák.
Vágyaim, mint a büszke sasok,
Űzték a józanság szavát.
Őriztem, mint egy lopott kincset,
kárhozok, ha kell érte én
Önként hordok ha kell bilincset,
De nem adom, ez már az enyém.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: piciedith
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 7
Kereső robot: 15
Összes: 35
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · Destiny
 · Divima
 · gszabo
 · Wasicu
 · Zsiga Lajos


Page generated in 0.0343 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz