A metró műbőr ülésén
szebb jövőről álmodik
mellette izzadságszagú nő
szuszogva tápászkodik
talán ezt megírja egyszer
a valóságban nincs vigasz
csak néhány mosoly
a hit lehelet-hártya
könnyen szakad
mikor rímeket köhög
vacsorára pörkölt lesz
halkan felgöcög
milyen kevés elég
a túléléshez
egy részeg kiköp előtte
vigyorogva elbotorkál
míg fent az ónos eső
egyhangúan szitál.