Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szeretet csillaga

, 44 olvasás, Steszko Juli , 6 hozzászólás

Elmélkedés



A szeretet gyenge,
Csak pislákol fénye.
Láncra verve fekszik
Egy hegy belsejében.

Elrabolták tőle
Tündöklő csillagát.
Darabokra törték,
És a mélybe dobták.

Parányi szikráit,
A szél messze vitte.
Emberek szívébe
Mélyen elrejtette.

Hol jóságra talált
Biztonságban léte,
De hol gonoszságra
Halványodik fénye.

Földre szállt egy angyal
A világot járja,
Hogy a részecskéket
Újra megtalálja.

Megpihenni megáll
Szívek kapujában,
Halkan kopogtatva
Bebocsátást várva.

Hol tiszta szívre lel
A kapun belépve,
Hitet és reményt ad
A jóért cserébe.

Soha nem ugyanaz
Változik alakja.
Nem ismerhető fel,
Csak, ha úgy akarja.

Néha koldusként jön,
Vagy mint öreg vándor.
Az egész világon
Felbukkanhat bárhol.

Gyűjti a szikrákat
Tarisznyába rakja.
Reméli, hogy meglesz
Mindegyik darabja.

És, ha majd egy napon
Mind előkerülnek,
A csillag részei
Újra egyesülnek.

Szeretetnek akkor
Visszatér ereje.
Szabadulásának
Eljön az ideje.

Láncait letépi
Kiszabadul végre,
Teljes pompájában
Ragyog majd a fénye.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Steszko Juli
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 11
Kereső robot: 19
Összes: 54
Jelenlévők:
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · Divima
 · gszabo
 · hazugsagok
 · Horváth István
 · Kavics
 · marisom
 · Nikolett
 · piciedith
 · Romuald


Page generated in 0.0553 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz