Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szeretet csillaga

, 46 olvasás, Steszko Juli , 6 hozzászólás

Elmélkedés



A szeretet gyenge,
Csak pislákol fénye.
Láncra verve fekszik
Egy hegy belsejében.

Elrabolták tőle
Tündöklő csillagát.
Darabokra törték,
És a mélybe dobták.

Parányi szikráit,
A szél messze vitte.
Emberek szívébe
Mélyen elrejtette.

Hol jóságra talált
Biztonságban léte,
De hol gonoszságra
Halványodik fénye.

Földre szállt egy angyal
A világot járja,
Hogy a részecskéket
Újra megtalálja.

Megpihenni megáll
Szívek kapujában,
Halkan kopogtatva
Bebocsátást várva.

Hol tiszta szívre lel
A kapun belépve,
Hitet és reményt ad
A jóért cserébe.

Soha nem ugyanaz
Változik alakja.
Nem ismerhető fel,
Csak, ha úgy akarja.

Néha koldusként jön,
Vagy mint öreg vándor.
Az egész világon
Felbukkanhat bárhol.

Gyűjti a szikrákat
Tarisznyába rakja.
Reméli, hogy meglesz
Mindegyik darabja.

És, ha majd egy napon
Mind előkerülnek,
A csillag részei
Újra egyesülnek.

Szeretetnek akkor
Visszatér ereje.
Szabadulásának
Eljön az ideje.

Láncait letépi
Kiszabadul végre,
Teljes pompájában
Ragyog majd a fénye.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Steszko Juli
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 5
Kereső robot: 13
Összes: 25
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Bóta Erika
 · Nick Jagger
 · placebo
 · Sutyi


Page generated in 0.0726 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz