Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy el nem mondott dallam

, 28 olvasás, flexanimus , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk



Minden egyes érintésed,
mint egy leütött hang jegy
vonult végig testemen,
s szívem bele remegett.

Kóttáid belém ivódtak,
mint ahogy letépett lapjaid is,
melyek szívemet letiporták
és egy részét örökre el is rabolták.

Emlékszem minden egyes szólamra,
melyet testemen játszottál,
bőrömön oly mély heget hagyva,
melyet idő soha nem gyógyíthat.

Emlékeid már csak apró szilánként
élnek tovább lelkemben,
s minden egyes dobbanással
újra sebzik szívemet.

El nem múló gyötrelmes fájdalom ez,
melyet már könnycseppek
hosszan folyó hada sem oldhat meg.

Csak gyötör s újra előtör.
Ördögi ez a kör, mely szívemen,
már kétszáznegyvenötször végig söpört.
S kitudja hogyha tovább tör,
milyen mély a sír gödör.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: flexanimus
· Jóváhagyta: Kavics


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 27
Jelenlévők:
 · engs
 · Sutyi


Page generated in 0.0506 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz