RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2019-05-12 06:30:01, 294 olvasás, Bánfai Zsolt , 13 hozzászólás
A lenyugvó nap vére festi a tengert, a nyugágyon elfelejtett gondolat. Parti magány ül egy kereszten. A megváltottak hada égbe ment már, némán bólogat. Mezítelenek a kidőlt, szürke oszlopok, a felhőkből árnyak lógnak, idelenn csend – és üszkös otthonok. Itt fekszem a parton, de nem alhatom nélküled. A szívedbe ásd be testem, és fordítsd felém fejed! Lassan felszáradnak a hullámok, a tenger vörös és holt, az ittmaradtak némán néznek – ez az utolsó háború volt.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς