Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az éj után

, 289 olvasás, Fatyol , 4 hozzászólás

Szerelem

Pihenni tér az ég az éj után,
Arannyá hull a napfény fókuszán.
Robban és lüktet, ahogy elzuhan,
Mint forró szenvedély, hajnalban elsuhan.

Két combom őrzi tested melegét,
Kínzó vágyadnak önző menedék.
Emléked páraként cseppben az ablakon,
Hangodra várva a csendet hallgatom.

Ha áldozat, ám legyen; meghalok.
Egyedül fáradt, foszló árny vagyok.
Feszít a szív, majd reccsen. Eltörik...
Felejtés-pókok hálójuk szövik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 86

Page generated in 0.0653 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz