Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csend

, 65 olvasás, Magyar Anita , 6 hozzászólás

Gondolat

Gyűrött vásznon elmosódott sorok,
az idő bélyegzője elkopott rajta,
arany szemcsék ragyogták be
az elsötétült árnyat,
apránként pöttyözték
az ében tollú felhőtakarót.

Kibillent az utolsó tintacsepp,
foltja beterítette a köves talajt,
a csend óráját rótta
tenger nyugvó partjain,
a szél-nyelte hullámokat
szálanként elsodorta.

Tűhegyes fűszálak csúcsain
emlékképek jelei tobzódtak,
pára lehelete döntötte le
renitens tartását,
elárasztotta a száraz tövet
a várakozás könnycseppje.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 13
Kereső robot: 17
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Adelheidis
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · Destiny
 · dgcsobanczi
 · Divima
 · galamboki
 · Kavics
 · marisom
 · Nikolett
 · Pancelostatu
 · Romuald


Page generated in 0.053 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz