Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csend

, 85 olvasás, Magyar Anita , 6 hozzászólás

Gondolat

Gyűrött vásznon elmosódott sorok,
az idő bélyegzője elkopott rajta,
arany szemcsék ragyogták be
az elsötétült árnyat,
apránként pöttyözték
az ében tollú felhőtakarót.

Kibillent az utolsó tintacsepp,
foltja beterítette a köves talajt,
a csend óráját rótta
tenger nyugvó partjain,
a szél-nyelte hullámokat
szálanként elsodorta.

Tűhegyes fűszálak csúcsain
emlékképek jelei tobzódtak,
pára lehelete döntötte le
renitens tartását,
elárasztotta a száraz tövet
a várakozás könnycseppje.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 21

Page generated in 0.0418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz