A nap amikor éreztem, hogy
Szemed, szemet vetett szememre.
Tudtam, szívemet végzeted vezette
Végzetembe, szíved rengetegébe.
Viszont mond lélek, vétek-e?
Képzelgések mélységének sokasága,
Mely epedve végtelenbe taszít.
S mond, vétek-e?
E földön szerelmet keresve,
Szeretni-szeretve lenni.
Ha vétek, mi védkeztünk,
Ha érzéseink emléktöredékei énekelnének,
Szomorúfűzfa ágán tűndökölnének, mint
Szerelmünk születésének szenvedélye,
S halálának szenvedése.