Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Töredék

, 119 olvasás, flexanimus , 5 hozzászólás

Szerelem



A nap amikor éreztem, hogy
Szemed, szemet vetett szememre.
Tudtam, szívemet végzeted vezette
Végzetembe, szíved rengetegébe.

Viszont mond lélek, vétek-e?
Képzelgések mélységének sokasága,
Mely epedve végtelenbe taszít.
S mond, vétek-e?
E földön szerelmet keresve,
Szeretni-szeretve lenni.

Ha vétek, mi védkeztünk,
Ha érzéseink emléktöredékei énekelnének,
Szomorúfűzfa ágán tűndökölnének, mint
Szerelmünk születésének szenvedélye,
S halálának szenvedése.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: flexanimus
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 183
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 217
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1719 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz