Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végül

, 130 olvasás, BFanni , 8 hozzászólás

Gondolat

A szobák húsából is kiszorulsz lassan,
ahogy a testsúly homorulata egy bőrfotelből,
felkelsz az összesből, és sorra távozol
mások ajtónyitásaiban – most épp sárga kövekkel
kirakott légcső a folyosó, amin végigsöpörsz.

Új lakások szövetei szívnak aztán
magukba, mint a velünk érkező holmik
belakott szagát – téged is csak akkor érezni majd,
ha elég sokáig vagyunk távol, és hirtelen
zúdulunk be csomagjainkkal. Kiszorulsz végül

a szögletesre zsúfolódó helyekről,
a városok meg országok közé,
ahol átjártál és egyre mélyebbre hangolt
pánsípok az út menti fasorok
– időnként a földbe rezegtetik helyét
nem találó levegőd.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: BFanni
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 19

Page generated in 0.0354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz