Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Arcképed alá

, 68 olvasás, Bánfai Zsolt , 13 hozzászólás

Szerelem

bársonyszálakon
búg a hangod,
repedéseimen oldódik
a simogatás -
mandulacsónakok
úsznak el benne
az égalja
infravörösébe -
tavakra zárt partok áznak,
tengerszemed fénye
messze loccsan,
s mint pacsirta dala
tapad
mosolyod
vég nélküli rétjeire

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 9
Kereső robot: 19
Összes: 45
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · Destiny
 · dgcsobanczi
 · Divima
 · Kavics
 · marisom
 · Pancelostatu
 · Romuald


Page generated in 0.0495 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz