Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Bátortalan hősök 06./Interaktív "mese" felnőtteknek/

, 346 olvasás, Ravain , 3 hozzászólás

Somolygó



Az előző rész vége:
- Na milyen érzés nyuszibőrbe bújni? - kérdezte NyuszToni annyira gonosz tekintettel, hogy tán még magától is megijedt volna, ha tükörbe néz.

Róki pár pillanatig elgondolkodott a kérdésen, s csak aztán válaszolt.
- Háááát... Annyira riasztó, és tán butaság, de szeretnélek átölelni, mert így, hogy átérezhetem a nyuszik létét, rájöttem mennyire félhetsz tőlem.
E szavakra a nyuszkó másodpercekig értetlen döbbenettel nézte a ravaszdit. Eddig azt hitte, az állati lelkeknek egyik legnagyobb szakértője az erdőben, de lehet tévedett? Ezt a rókát valami felfoghatatlan dolog vezérli, amit még ő sem ismer. Persze a legegyszerűbb lenne úgy letudni magában, hogy ez a dolog az elmebaj, ám érezte, itt valami másról van szó. Majd később kideríti mi ez, de, ha már elkezdte, előbbre való most a színjátéka, miszerint ő valójában legalább olyan gonosz, mint a rókák, ha nem gonoszabb.
- Az lesz az utolsó ölelés életedben, te balga lélek. - folytatta olyan szinten átélve szerepét, hogy jó eséllyel egy Shakespeare darabba is beválogatták volna az emberi világban.
- Na és, ha kiölelem belőled a gonoszságot? - kérdezte Róki, nyílt, reménykedő tekintettel, mire a NyuszToni közel állt ahhoz, hogy bedobja a törölközőt színészi pályafutásának elején, de végül megacélozta lelkét.
- A világ legszeretőbb ölelésű rókája sem lenne képes rá. - felelte jéglelkű nyusziarcot öltve.
- Akkor feladom. - bámult maga elé Róki, akár egy beszélő kis virág, mely épp lemondott élete értelméről, a napfényről, de aztán lassan mégis felemelte tekintetét.
- Légyszi engedd meg, hogy visszabújjak a saját bőrömbe. - kérte ártatlan, nyílt szemekkel.
Itt jött el az a pillanat, hogy bármennyire is menő színész volt a nyuszi, belebukott szerepébe, mert egyszerűen már nem tudta visszafogni magát, és harsány nevetésbe tört ki.
- Nyugi, nem bántlak, csak vicceltem. - mondta, miután szóhoz jutott érzelmi kitörését legyűrve. - Eszem ágában sincs rohangászni utánatok, miközben a répaföld tele van hamival.
- Ja, ja, teljesen igazad van, de persze én is csak viccből játszottam meg az ijedős rókát. - felelte a somfordi, ám, hogy őszinte volt e, hirtelenjében magam sem tudom.
- A nagy kamu ijedtségre, mi lenne, ha hamiznál egy kis répát végre? - tért vissza a számára életbevágó kérdéshez NyuszToni.
- Ám legyen, megteszem, de csakis a kedvedért. - sóhajtott jókorát a róka, és a következő pillanatban megtörtént, amit bizonyára az olvasók nagyon vártak, persze a türelmetlenek már búcsúztak a történettől. Ám a türelem nem csak "répaevést terem", mely igaz egészséges, de olyan alapvetően fontos dolgokat is az emberi világgal kapcsolatban, mely felett sajnos egyre inkább hajlamosak vagyunk elsiklani.
Róki rágott a répafalaton néhányat, aztán meghúzta a vállát.
- Nem is rossz. Persze nincs annyira fincsi, mint a nyuszik, de azért ehető.
- Na meg nem szalad el. - tette hozzá elégedett mosollyal a nyuszi, és valljuk be, büszke lehetett magára. Ha nem is könnyen, de legyűrte a róka túlélési ösztöneit minden bizonnyal a világon elsőnek.

/A következő részben már szóba kerül a világukban élő egyetlen ember, aki majd fontos szereplője lesz a történetnek. /

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Mese
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: marisom

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 21
Jelenlévők:
 · Trex


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz