Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem ez

, 111 olvasás, bArthAKata , 9 hozzászólás

Sors

Kint csiklandva szalad ruhák fodrán fel a nap.
Lomhán izzó partnak verődő csillanások smaragd,
játszi éle, felgyűrt szoknyás, csupasz húsokba harap,
csókot lop a szélfútta hatalmasok alatt.

Langymeleg árad, heve sejtről-sejtre fal fel.
Matató fénynyaláb csípőre szaladó kezekkel
buján parolázik, tárt ujjak közzé vágyat lehel,
s míg a nádas száz meg száz szerelmet fed el,

bent törékeny üveg a lélegzetvétel is.
Fotel szélén görnyed a kék-zöld megalkuvás,
fél szemmel szunnyad, vak csendbe mered a lélek;

Ha lehetne, egy ingzsebben felejtenélek.
Szemüregemben a nyár is csak enyhe nyomás,
testem rég’ szikkadó burok, tétlen nemezis…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 7
Kereső robot: 15
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Kavics
 · marisom
 · Pancelostatu
 · Romuald
 · Wasicu


Page generated in 0.0822 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz